Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

15 per kimenetelét a fentérintett első eskütől kellett harmadrendű alperesre nézve függővé tenni. Mellőzendő volt az a kifogás, melyet alperes a 2.,. alatti kérdőpontokra kihallgatni kért Grosz N. tanúval kivánt bizonyitani: hogy elsőrendű alpeves az A) alatti váltót oly czélból adta át felperesnek, miszerint annak alapján részére 100 frt kölcsönt vegyen fel, minéltogva felperes a váltóösszegnek 140 frtra való kitöltése miatt rosszhiszeműnek volna tekintendő ; mert alperesek a váltó kitöltésére nézve bizonyos megállapodást nem is állitván, felperes feltétlenül jogositva volt a kitöltetlenül átadott váltót kitölteni. Ennélfogva a fenti körülmény teljesen lényegtelen s az arra vonatkozólag felajánlott bizonyítási eljárás felesleges. A perköltségre vonatkozólag az elsőbiróság Ítélete, vonatkozó indokánál fogva, volt helybenhagyandó. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : A másodbiróság fentebbi számú és keletű Ítéletének harmadrendű alperesre vonatkozó felebbezett része, a tőeskü szövegének azon megváltoztatása mellett hagyatik helyben, hogy Szremácz Mihály harmadrendű alperesnek az eskü arra ítéltetik meg, «hogy a beperesitett A) alatti váltón látható Szremácz Milán forgatói nevet sem ő nem irta, sem nevének aláírásával mást meg nem bízott*. Egyebekben a másodbiróság Ítélete nem felebbeztetvén, érintetlenül hagyatik ; egyúttal felperes képviselőjének felebbezési munkadija és kiadása saját fele ellen 7 frt 15 krban állapittatik meg. Indokok : Harmadrendű alperes által megtagadott és hamisnak nyilvánított forgatói névaláírás valódiságának igazolása végett felperes által kinált főeskü szövege szerint való bizonyítás, a váltóeljárás 26. §-a alapján azért nem tagadható meg, mert hamisnak nem tekinthető az oly névaláírás sem, mely az aláirt nevet viselő egyénnek akarata folytán, bár egy harmadik személy által vezettetik valamely okmányra, s törvény által nincs kizárva, hogy váltókötelezettség megbízott által eszközölt névaláírással is vállaltathassék; ha tehát harmadrendű alperes, ki állítása szerint irni nem tud, valakit nevének aláírásával megbízott, az esetben a kereseti váltón látható névaláírása nem lehet hamis, és hamis nak csak akkor volna tekinthető, ha nevének aláírására senkit fel nem jogosított, ehhez képest lényegileg az aláírás hamis, vagy nem hamis volta forogván kérdésben, ennek esküvel való bizonyítása pedig a perrendtartás 17^^-ának d) pontja által megengedve, s ezen bizonyítási mód a váltóeljárás 26. §-ának 2. bekezdése szerint váltóperekben is alkalmazható lévén, a másodbiróság által harmadrendű alperesnek odaítélt eskü szövege, a felperes által kinált eskü tartalma szerint, megváltoztatandó, s ezen változtatással egyebekben a másodbiróság ítélete annyival inkább helybenhagyandó volt, mert azon esetre, ha harmadrendű alperes