Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

44 mindaddig, mig Szűcs István tanú vádlottal sértettről le nem húzta, a minek megtörténte után sértettnek az orra véres volt. E szerint tehát vádlottnak beismerésével van igazolva, hogy az orvosi látlelet 2. alatti pontjában jelzett és a pótvélemény szerint tizennyolcz napig tartó orrsértés azáltal származott, hogy ő a sértettet feltaszította, hogy e szerint annak okozója és előidézője ő volt; megdől vádlottnak azon előadása, hogy midőn ő sértettet megtaszította, ez az ő kabátját megfogta és ennek folytán estek a földre, a következő ténykörülmények által: a lökésnek, a melynek folytán sértett a földre esett, nagy és intensiv erővel kellet sértett ellen irányittatnia, mert különben nem tehető fel, hogy sértett a taszítás folytán származott esés közben egy széken keresztül át a földre juthatott volna, oly módon, miként azt vádlott előadta; megdől továbbá azon körülmény által, hogy vádlott előadása szerint ő mindaddig sértetten maradt, mig Szűcs István tanú őt arról le nem húzta, tehát nem véletlenségből esett sértettre, hanem szándékosan rohant arra, midőn azt a taszítás által tehetetlenitette, s szándékosan feküdt azon mindaddig, mig Szűcs István tanú őt arról le nem húzta. Ezen körülményt különben igazolják Szűcs István és Török János tanuknak hittel erősített vallomásai is, a kiknek vallomásai szerint sértett már hanyadt elterülve feküdt a földön, midőn vádlott az ekként már teljesen védtelen helyzetben levő sértettre reá ment és Török János tanú vallomása szerint nyomkodta, Szűcs István tanú szerint pedig kezével arczba ütötte azt, ezen tanú vallomása szerint sértettnek a cselekmény elkövetése után, orra és szája is véres volt, de különben is beigazolt tény az, hogy sértett a cselekmény elkövetése előtt ép és egészen sértetlen, utána pedig, a tanuk egybehangzó vallomásai szerint, véres volt, és a következő napon teljesített orvosi vizsgálat szerint rajta a látleletben jelzett testi sértések constatáltattak; nem származhattak tehát azok mástól, mint a vádlott által rajta elkövetett tettleges bántalmazásokból. Súlyosító körülmények: a brutalitás, melylyel a cselekmény elkövettetett, hogy az vádlottnál magasabb társadalmi állású egyénen hajtatott végre, vádlottnak bekivánt 636/III. 83. számú iratok szerint már rovott előélete, és hogy Freiberger János és Blum József tanuk vallomásai szerint, nincs kizárva a lehetősége annak sem, hogy előre elkészített terv szerint hajtatott végbe a cselekmény; enyhítők pedig: a még nem egészen teljes kor, vádlottnak a cselekmény elkövetése alkalmával volt felhevült lelki állapota, és hogy a kezdeményező Fiáth Károly volt; az ezáltal vádlotton és ennek atyján elkövetett becsületsértést enyhítő körülményül betudni nem lehetett, mert ezért Fiáth Károly a felek kértére bekivánt 36/III. 87. számú iratok szerint a törvény utján megbűnhődött. II. Fiáth Károly az ellenében visszvádba tett közcsend elleni kihágás vádja alól felmentendő volt, mert az ellenében jogszerűen beigazolt