Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

31 a vádbeli esetben a kiderített vagy kiderítendő tényállás megfelelne a törvény most kifejtett értelmezése mellett a B. T. K. 413. §-úban feltételezett tényállásnak: I!. Ferencz felmentése nem lehetne állapitható ezen szakaszni, mert ezen szakasz az ellenkezőjét tartalmazván annak, a mit abban az alsóbb fokú bíróságok feltalálhatni vélnek: az ezen téves értelmezésre alapított végzést mindenesetre meg kellett változtatni. Ehhez járul, hogy ámbár a törvénynyel szemközt teljesen jelentéktelen az alsóbb fokú bíróságok által kiemelt azon érv, hogy a védjegynek az általuk feltételezett módon való hamis használata által, a gyár tulajdonosának kár nem okoztatik, mindazonáltal ezen — a törvényen kivül eső érv —• a törvény helyes értelmezését követelő tekinteten felül, még a következtetés téves voltának szempontjából sem volt figyelmen kivül hagyható. A törvény helyes értelmezésének szempontjából ugyanis veszélyesnek mutatkozik minden oly tétel, mely a tőrvényben elő nem forduló ismérvet állítja fel azon törvény alkalmazhatóságának feltétele gyanánt ; mely értelmezés tehát nem alkalmazhatónak mond valamely törvényt azért, mert a tényleg megvalósult esetben nem forog fenn oly körülmény, a melyet maga a törvény sem követel. Azon esetekben a melyekben a B. T. K. valamely büntetendő cselekmény létrejötte szempontjából a ' kár bekövetkezését lételem gyanánt tekinti : ezen követelményt, mint a kérdéses büntetendő cselekmény lényege?, feltételét külön ismérvként «expressis verbis» jelöli meg ; igy a B. T. K. 361., 379., 380., 381., 382., 383., 385., 386., 387., 414., 415. és 471. §§-ban. A mely cselekményt illetőleg tehát ezen ismérv nincs felvéve a törvényben : azt illetőleg a kár léte vagy nem léte a cselekmény büntetendő voltára nézve teljesen közömbös. Minthogy pedig a B. T. K. 413. §-a a kárt egyéltalán nem említi: ez okból még az esetben is meg lenne változtatandó az alsóbb fokú bíróságoknak a kár állítólagos nem létezéséből vont következtetése, ha az, hogy az indítványt tevő T.-nek a vádbeli cselekmény által kár nem okoztatott, kétségtelen tény gyanánt meg lenne állapítva. Ámde még ezen, a törvényben nem gyökerező és már ennél fogva is a cselekmény büntetendő minőségére semmi befolyást nem gyakorló körülményre fektetett érvelés sem felel meg a tényleges helyzetnek ; mert azon visszaélések szemügyre vétele, melyek valamely védjegynek, habár ugyanazon gyáros különféle gyártmányain való felcserélése által elkövethetők, közel hozza annak belátását, hogy ily felcserélés az iparosnak esetleg igen nagy kárt, sőt bizonyos körülmények között tönki-ejutását is okozhatja. Ha ugyanis az iparos — a gyáros a közönség által különösen megkedvelt valamely iparczikk készítésére fekteti a fősúlyt, s annak, — az igényeket kielégítő mennyiségben és minőségben való előállithatására nagy költekezéseket tesz és ha azután az azon czikk elárusitásával megbízott kereskedő, akár bosszúból, akár az