Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

22 félrevezesse, még azt is állította, hogy kocsija a nádasban van, a mi azonban valótlannak bizonyult. Azonfelül a vádlott még a csendőrség és M. István tanú előtt is fentartotta eme beismerését, sőt még azt is hozzá tette, hogy fia az est beálltával a lovakat a rétről ismeretlen helyre elhajtani szándékozta. A vádlottnak ezen két izben tett beismerő vallomása mellett, melyet támogat még az is, hogy a vádlottnak téli időben a réteken más tenni valója épen nem volt, őt oda tehát csak különös érdek vezethette, s hogy ő, félve a következményektől, nemcsak a felelős őröket kérte, hogy a lovakat be ne hajtsák, hanem a csendőrök elől is elrejtőzni iparkodott, nem állhat meg a vádlottnak a vizsgálat és a végtárgyalás folyamán hangoz" tátott védekezése, hogy ő ama lovakat nem őrizte, reájuk semminemű igényt nem tartott ; egyáltalában, hogy nem is tudja, hogy kinek tulajdonát képezik. Tekintve tehát, hogy a vádlott birtokában azon lovak, melyek M. András K. községi lakostól 1882. évi febr. 2i-től 22-ére való éjjel ellopattak, tényleg megtaláltattak, hogy a vádlott azoknak szerzési módját igazolni nem képes, a mennyiben nem is állította, hogy a lovakra vonatkozó járlattal birna; és tekintve, hogy a vádlott a lovakat félreeső helyen őrizte és igy ő öntudatosan közreműködött a lopottnak bizonyult és 240 frt értékű lovak elrejtésénél, a nevezett vádlottat az orgazdaság büntette jogszerűen terheli; miért is a kir. törvényszék Ítéletét, a bűnösségre nézve, helybenhagyni kellett. A fentebb felsorolt terhelő adatokat a kir. itélő tábla a tettesség megállapítására nézve bizonyítékul azért nem fogadta el, mert a vádlott? midőn bíróságon kívül részben beismerő vallomást tett, a tettességet még akkor sem vállalta magára, és mert a fenforgó körülmények között nincsen kizárva annak lehetősége, hogy a lopást a vádlotton kivül más valaki követte el. A mi azonban a büntetést illeti, maga a kir. ügyész indítványozta, hogy a vádlott javára a B. T. K. 91. §-a alkalmaztassák; de különben ezen szakasz alkalmazását indokolja az, hogy a vádlott büntetlen előéletű, hogy a lovak megkerülvén, kár fen nem forog és hogy vádlott több éven ál vizsgálat alatt állott. A kir. C u r i a a következő Ítéletet hozta : Mind a két alsóbbfoku bírósági Ítélet megváltoztatásával Sz. Stévo vádlott a B. T. K. 333. §-ban meghatározott, a 334. §. szerint minősülő és a 340 és 341. §§-ok szerint büntetendő lopás bűntettében mondatik ki bűnösnek és 9 havi börtönre, ennek kiállásától számítandó 3 évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére, valamint a szabályszerűen felszámítandó költségek megfizetésére ítéltetik.