Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

14 vádlottat a pénz felvételekor roszhiszemüség terheli, mert vádlottnak első sorban a pénzösszeg nagysága feltűnnie kellett, miután ez előtt csak 5—10 ftjával szokott pénzt kapni, de vádlott másrészt maga is beismeri, hogy az utalványok legalább 3 órán át birtokában voltak és a legkisebb valószínűséggel sem bir azon állítása, hogy vádlott, mint irni s olvasni tudó ember, az utalványokon a pénzösszegen kivül semmit, de különösen a feladók neveit és a «tanuló» kitételt nem olvasta volna : mindezeknél fogva vádlott ellenében be van igazolva, hogy másnak tulajdonát képező ingó dolgot, mely tévedésből birlalatába jutott, jogtalanul elsajátított, tehát a B. T. K. 367. §-ába ütköző jogtalan elsajátítást követett el. Vádlottnak a kár és költségek megfizetésében való elmarasztalása az ítélet jogkövetkezményének tekintendő. A budapesti kir. itélő tábla a következőleg itélt: Vádlott beadott felebbezését a kir. itélő tábla, tekintve, hogy a végtárgyalási jegyzőkönyvben foglalt határozott kijelentés szerint, az elsőbiróság fentjelzett Ítélete ellen sem vádlott sem annak védője felebbezéssel nem élt, sem az ellen 24 órán belül a jelzett felek részéről felebbezés bejelentve nem lett és ezen felebbezés csak utóbb adatott be, hivatalból viszszautasitja. Ellenben az eljáró kir. törvényszék neheztelt ítéletét a kir. ügyész felebbezése alapján vévén felülvizsgálat alá, az elsőbiróság fentjelölt Ítéletét részben megváltoztatja és Frank József vádlottat ugy a B. T. K. 367. §-a szerint meghatározott jogtalan elsajátítás, valamint a B. T. K. 401. és 402. §§-ai szerint magánokirat hamisítás vétségeinek tárgyi hatmazata miatt mondja bűnösnek, és ezért vádlott fogházbüntetését, mindazonáltal a B. T. K. 91. §-a alkalmazása mellett, a 96. és 97. §§-ai szerint összbüntetésképen négyhavi időtartamra emeli fel; egyut.al vádlottat az Ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 15 nap alatt és végrehajtás terhe mellett a B. T. K. 27. §-ában jelzett czélra fizetendő, behajthatlanság esetén további egy napi fogházra átváltoztatandó tíz forint pénzbüntetésre is itéli. Egyebekben azonban ugyanezen Ítéletet felhozott indokainál fogva helybenhagyja. Indokok : Vádlott egyrészről azon cselekménye által, hogy, habár a közelebbi megjelölés nélkül, a levélhordó által hátrahagyott Írásbeli értesítés és saját munkakönyve felmutatása alapján, tehát jóhiszemüleg és minden igazolható ravasz fondorlat és tévesztés nélkül, a nevére szóló, és neki ekként átadott postautalványokat, midőn utóbb azok egyszerű megtekintése által, mint irás és olvasásban jártas miveltebb egyén, kétségtelenül meggyőződött, hogy azok más személy nevére szólanak és sem azon személyektől, sem azon helyekről nem érkeznek, a kikből és a honnan vádlott •— állítólag — pénzt várt és várhatott, mégis megtartotta s a tulajdonosnak, avagy a hatóságnak át nem szolgáltatta, hanem azokkal, mint sajátjával rendelkezett, s ekként a véletlenül kezéhez jutott posta utalványok megtartása által a B. T. K. 567. §-a szerint minősített jogtalan