Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

4 De nem jutott megvalósításra az erőszakos elvételnek a rablás tény* álladékához a B, T. K. 344. §-a szerint megkívánt eleme. Mert habár maga elsőrendű vádlott beismeri, hogy midőn az általa elvett lapátot Juhász Irma tőle visszavenni akarván, annak egyik végit megfogta, elsőrendű vádlott azt Juhász Irma kezéből «kirántotta» ; mindazonáltal sem a károsnő, sem vádlottak vallomásaiból nem tűnik ki, hogy a kérdéses lapátnak elsőrendű vádlott kezében megtartása végett az oly fokú erőt alkalmazott volna Juhász Irma ellen, mely ez utóbbit a túlnyomó erőszak általi legyőzetése következtében tehetetlen állapotba helyezte volna. A rablásra ugyanis, ugy a B. T. K. 344. §-a, valamint a rablásnak tekintett lopásnak a B. T. K. 345. §-a esetében a jogtalan, a valódi, a megtámadottnak tettleges physikai erőkifejtését paralysáló nagyobb fokú erőnek alkalmazása levén szükséges: az ezen bűntetthez megkívántató erőszakot nem állapítja meg, ha a tettes az idegen ingó dolgot, az ezt birtoklónak kezéből, habár eltulajdonitási czélból kiragadja, illetőleg, ha a tulajdonos tulajdonát a tolvajtól visszaveendő, azt ennek kezében megfogja, de a tolvaj kezében levő lopott dolog egyik végének a tolvaj általi visszatartása következtében elesik. A fenforgó esetben nem tűnvén ki, sem hogy elsőrendű vádlott károsnőt physikai hatalma alá helyezve, azt tulajdona feletti uralmának tettleges fentartására képtelenné tette volna, sem pedig, hogy a midőn károsnő a birtokából elvett lapátot öreg Pikó Ferencztől visszavenni akarta volna, ez teritette volna le őt a földre, sőt ellenkezőleg az tűnvén ki, hogy károsnő a rángatás következtében egyensúlyt vesztve esett el: ez okból a rablás mindkét esetének charakteristikus ismérve hiányában ugy a 344., valamint a 345. §§. alkalmazhatását kizártnak kellett tekinteni. De másrészről még kevésbé volt elfogadható a másodfokú biróság végzésének alapját képező azon tétel, mely szerint vádlottak cselekménye másnak^ mit «önbíráskodás»-nak nem tekintethetik, és ezen oknál fogva mint magánjogi igény nem a büntető, hanem a polgári jogutra tartozik. A kir. ítélő tábla ezen határozatával nem mondván, hogy a vádbei cselekmény, ugy a mint az a vizsgálati eljárás eredménye folytán előtűnik, nem meriti ki valamely büntetendő cselekménynek a B. T. K. szerinti ismérveit; sót ellenkezőleg ezt nem vonván kétségbe és így elfogadván, elvi áitalánosságban azt fejezi ki, hogy a cselekmény, mely ismérvei szerint a rablás vagy lopás tényálladékát kimeríti, ennek daczára nem képez büntetendő cselekményt, ha azt a tettes «önbíráskodásból > követte el. Ezen tétel azonban egyáltalán nem fogadható el, mindenekelőtt azért: mert ezen tényező elemnek, a mely oly rendkívül nagy horderővel és hatással bir, hogy a büntetendő cselekménynek a B. T. Könyvben meghatározott valamennyi ismérve megvalósulása daczára is, eltörli a cselekmény büntetendő voltát, vagy büntethetőségét, ezen kiválóan nagyfon-