Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Negyedik folyam (Budapest, 1888)

96 plomvagyont képez; minden nehézség nélkül felosztható; és az osztály arányát illetőleg ugyanazon szempont alá esik, mint a többi templomvágyon. De más szempont alá esik a három papi telek, a melyeknek eredete földesúri adományozásra, illetőleg azzal a rendeltetéssel tett alapítványra vezetendő vissza, hogy azok két pap (egy román és egy szerb pap) fentartására alapul szolgáljanak. Volt is mindig és van ma is egy szerb és egy román pap Knézen, a kik a 3 telket egyenlően megosztva birtokolták s birtokolják, és midőn ezt a túlnyomó többségben levő románok felszólalás nélkül eltűrték: ezzel a szerb pap egyenlő jogát elismerték. Erre nézve, tehát az alsóbirósági Ítéletek rendelkezései, melyek a tényleges birtokállapotnak is megfelelnek, helybenhagyandók voltak. Az iskolai vagyon megosztásánál minden olyan adat hiányában, mely az eredetre vezethetne vissza, szem előtt kellett tartani ama vagyonnak egyrészről O. szerint szintén közös voltát, s másrészről rendeltetését, vagyis a román és szerb iskolák s tanítók fentartását és a fejlődés utján előállott ebbeli szükségletet. Van pedig Knézen két román és egy szerb iskola, két román és egy szerb tanító, a melyeknek s a kiknek fentartása eddig is terhelte az egyházközséget. Ennek megfelelőleg az osztály kulcsául két harmad arány volt a románok és egy harmad a szerbek javára megállapítandó. És tekintetbe vétetett itt az is, hogy az iskola-épületek s tartozékaik a birói szemle alkalmával meghallgatott szakértők nyilatkozata szerint czélszerüen nem oszthatók fel természetben, ellenben a rét és pótkert felosztását mi sem akadályozza. Ehhez képest a felperes román közönség, mely a most is kizárólagos birtokában lévő iskolaépületeket s ezek tartozékait természetben és egészben megtartja, a becsár egy harmadának az alperes szerb közönség részére leendő kifizetésére köteleztetett, mig az iskolai vagyont képező rétnek, és pótkertnek természetben s a megállapított arányban eszközlendő felosztása a végrehajtási eljárásra utaltatott. A jelen ítélet rendelkező részének fentebbi III. pontjában foglaltakra nézve érintetlenül hagyattak az alsóbirósági ítéletek, mert azok tekintetében egyik fél sem élt felebbezéssel. A fentebbi IV. pontban foglalt rendelkezést indokolja az, hogy mindkét félnek érdekében áll minél elébb rendezett végleges állapotba jutni s az itt leszállított váltságösszeget a felperes román-egyházközség 3 év alatt, nagy megterheltetése nélkül lefizetheti; ennek zálogjogi biztosítását pedig az alperes szerb egyházközség jogosan követelheti és a megítélt ingatlanok bekebelezésére mindkét félnek joga van. Végre a perköltség kölcsönös megszüntetését indokolják a per körülményei és mind a két félnék részbeni pervesztessége.