Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

78 továbbá, hogy a tetőzetnek az utcza felőli elvágott és elbontott része, mint szintén az ezen baloldali kapu falon nyugodott (jelenleg hiányzó) padlásfal előbbi állapotba visszahelyeztessék ; mert a jelen sommás visszahelyezési perben kérdés tárgyát sem a birtok minősége, sem annak jogos vagy jogtalan volta nem. hanem egyedül a tényleges birtoklás s panaszolt birrokháboritás ténye képezheti, e tekintetben pedig, mint az e. f. bíróságok okádásában a per állásának megfelelőleg kiemelve lett, kétséget nem szenved, hogy felperes tényleges birtoklásában a szomszéd alperes által teljesített s felperes szomszéd birtoklására közvetlen kihatással bíró építés által, még ha azon fal, melyre az uj építkezés fektettetett, eredetileg közös lett volna is, megháboritt a lett; mert azon körülmény, hogy alperes a per folyama alatt a felperes által kifogásolt építkezést befejeztette, a felperesi birtoklás séielmére létesített állapot megszüntetésére irányuló sommás visszahelyezési keresetnek alkalmazhatóságát a fenforgó esetben annál kevésbé zárhatja ki, mivel alperes felperes azon kereseti állítását, hogy a panaszolt építkezés ellen már annak kezdetekor tiltakozott —• kétségbe nem vonta, ha tehát alperes ennek ellenére a kifogásolt építkezést az ügy eldöntéséig félbe nem szakította, avagy építkezési joga birói megállapítását annak utján érvényesíteni elmulasztotta, •— panaszolt önhatalmú eljárása által a jelen sommás per esélyeinek önmaga tette ki magát; végül az előbbi állapot visszaállítása iránti e. b. rendelkezés módosítása abban találja okolását, hogy a per során e kérdésben is meghallgatott szakértők többsége, a II. alatti kérdésre adott véleményükben, az előbbi állapotok visszaállítására nézve a fennebbi módozatot jelölték meg, az ettől való eltérés tehát mivel sem volna megokolnató. 163. Az örökhagyó nö végrendeletében gyermekét örökösének, férjét pedig a gyermek elhalálozása esetére (még akkor is, ha újra nősülne) utóörökösének nevezvén: a férj az utóörökséget nem szerezhette meg s így második házasságából származott gyermekeire sem szállíthatta át, ha örökösül nevezett első házasságbóli gyermekét nem élte tul. Ily esetben az örökösül nevezett gyermek halála után az a vagyon, mely reá anyjáról hárult, az anyai ágra (anyja testvéreire s ezek leszármazóira) száll vissza mint ági örökség. Ellenben a gyermek életében az ö anyai vagyonának jövedelmeiből gyámi kezelés alatt megtakarított pénzösszeg szerzeménynek tekintendő s mint ilyen a parentalis öröklési rend szerint az ö szülei ágára (apáról testvéreire) száll — a nagyapai ágnak (anyja testvéreinek s ennek leszármazóinak) kizárásával. 1887. június 8. 6103/1886. p. sz.