Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

3í kir. ügyész általi mellőzése által, vagy a kir. ügyésznek a sértett fél panaszával ellenkező indítványa, esetleg az alantas bírósagok netaláni tévedése folytán, a bűnvádi eljárástól és a büntetéstől jogellenesen el ne vonattassék ; tekintve mindazonáltal, hogy azon számos és lényeges jogi biztosítékok mellett is, és azok daczára, melyeket az idézett rendelet a sértett fél részére tartalmaz: birói határozat elleni perorvoslatot, nevezetesen a felebbezési jogot — a 28. és 30. §§-ban csakis föltételesen, s egyedül azon esetre engedi meg a sértett félnek, s illetőleg csak az esetben tulajdonit a sértett fél által használt felebbezésnek hatályt, ha a vizsgálatot megszüntető határozat vagy vádlottat felmentő ítélet ellen a kir ügyész nem felebbezett ; ha tehát a sértett fél által felebbezéssel megtámadott végzésnek vagy ítéletnek a felsőbb bíróságok általi felülvizsgálhatása, s e szerint a törvényellenes vagy téves birói megállapításnak orvosolhatása másképen kizárva lenne ; tekintve ezek szerint a törvények több helyén, valamint a törvényerejű rendeletben, továbbá az érvényben levő ideiglenes szabályok számos rendelkezésében világos kifejezésre jutó elvi alapot; tekintve ezen elvi alapnak — egész bűnvádi eljárásunk természetére és jellegére, ennek mindenik külön ágára kiható erejét és irányzó befolyását; tekintve ezekből kifolyólag a különböző idők behatása alatt fejlődött régibb joggyakorlatunkkal szemközt — a szokásjognak különben is, és minden időben egységre, egyöntetűségre, s a többi intézményekkel benső és külső Öszhangzásra törekvő azon áramlatát, mely szerint az, szünet nélkül fejlődve, ezen fejlődésében a megállapított uj igazságokat felveszi, régi szabályait és rendelkezéseit ezekkel vegyíti, hézagait az uj elvek szabványaival kitölti, a kételyeket ezeknek útmutatása szerint dönti el, és ezen folytonos haladásában — természetét és alakját megváltoztatva — az ujabb kor felismert igazságainak követelményeihez idomul ; tekintve ezekhez képest fennálló joggyakorlatunknak a kiemelt törvények, rendelkezések, s az ezeket magában foglaló, valamennyinek eszmei központját képező vádrendszer alapján véghezment, és ennek irányzása mellett folyton képződő átalakulásait, nevezetesen ezen kir. Curiának ugy teljes tanácsában, valamint külön tanácsaiban elfogadott — a vádrendszerben sarkalló számos elvi határozatait, melyek szerint a sértett és károsított magánszemélyeknek, ugy azon esetekben, melyekben a bűnvádi eljárás megindítása ezeknek indítványától van a törvény által függővé t