Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

29 főnökük, illetőleg gazdájuk irányában, állandó szolgálati viszony folyományaként biztosítva vannak, nem tarthat igényt, — miből okszerűen következik, hogy az olyan, közönségesen napszámosnak nevezett személy, a munkaadó szolgálatában állónak nem tekinthető : mindezeknél fogva kimondja a m. kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozólag a 3286/1886. sz. alatti bűnvádi ügyben felmerült elvi kérdésre: «a napszámosként fizetett, bár hosszabb és megszakitlan időn át ugyanazon munkaadónál munkában álló személy által a reá bizott teendők körében elkövetett lopásra a B. T. K. 336. §. 7. pontja nem alkalmazható.* Kelt Budapesten, a kír. Curia büntető tanácsainak 1887. évi január hó 28 án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon évi márczius hó 24-én tartott teljes ülésben. 143. 63. számú döntvény. A kir. törvényszékek hatósági köréhez tartozó és hivatalból üldözendő bűntett vagy vétség miatt indított bűnvádi ügyben a sértett fél a büntetés súlyosbítása végett jogosítva van-e felebbezéssel élni r (

7241;. számhoz. \ B. 1886. / Határozat. Tekintve az 1871 : XXXIII. t.-cz. 17. §-át, mely szerint hivatalból üldözendő büntetendő cselekmények esetében a kir. ügyész mint «közvádló» képviseli a vádat; mint közvádló teljesiti a bűnvádi eljárásban őtet illető hivatást, és használhatja a törvényben — illetőleg a joggyakorlatban — szabályozott perorvoslatokat ; tekintve, hogy a már az idézett törvénynek kiemelt rendelkezéseiben, nevezetesen a kir. ügyész hivatásának fentebbi körvonalozásában világos kifejezésre jut — az 1848 előtti bűnvádi joggyakorlatunkban is hatályban volt, a kir. ügyészségi intézmény behozatalával csakis tüzetesebb meghatározást nyert vádrendszer eszméje; tekintve, hogy ugyanazon törvényczikk ugyanazon szakasza