Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

28 14:1 A holttestről véghezvitt lopás a dolog értékére való tekintet nélkül, bűntetté minősítő más körülmény nem létében, csak az esetben képez büntette*, ha a holttest, a melyről a lopás végrehajtatott, a cselekmény elkövetésének idején a temetőben volt. 1887. február 16. 8409/1886. B. sz. Lopás bűntettével vádolt A. György elleni bűnvádi ügyben — a pancsovai kir. törvényszék a következő Ítéletet hozta: A- Gy. 33 éves, g. k. vall. nős, földműves, óvásai lakos a B. T. K, 336. §-nak 2. pontjába ütköző lopás bűntettében bűnösnek találtatván, e miatt a B. T. K. 340. §. alapján két évi börtönre és a B. T. K. 341. §-ának rendelkezéséhez képest öt évi időtartamban hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésre Ítéltetik s egyszersmind a felmerülendő rabtartási költségekben is elmarasztaltatik. Indokok : Vádlott beismeri, hogy 1885. évi augusztus hó 14-én egy, a Duna hullámai által kivetett ismeretlen férfihulla bal keze kis ujjáról a bűnjelként előfekvő gyűrűt lehúzta, tagadja azonban, hogy azt eltulajdonitási, recte lopási szándékból tette volna. Azon körülmény azonban, hogy vádlott a kérdéses gyürüt, a hullaszemlére kiszállott bizottságnak ki nem adta, sőt az előtt annak nála létét határozottan tagadta, kapcsolatban ama további körülménynyel, hogy a kérdéses gyürüt saját vallomása szerint két hétig magánál tartotta, s csak ekkor sikerült a csendőrségnek házmotozás utján azt feltalálni; tekintettel arra, hogy vádlott beismerését mint szemtanú R. Juon megerősíti, s igy kétségtelen, hogy a gyürüt ő húzta le az ismeretlen férfihulla bal kezének kisujjáról: ellene a B. T. K. 336. §-ának 2. pontjába ütköző minősített lopás bűntettének ugy tárgyi, mint alanyi tényálladéka teljes igazolást nyer, annyival is inkább, mert vádlott azon védekezése, hogy a községi albiró a szemle alkalmával részeg levén, benne nem bízott, ha állana is, figyelembe nem jöhet, mivel maga beismeri, hogy a gyürüt két hétig tartotta magánál, az alatt pedig módjában lett volna, azt a hatóság kezeihez juttatni. Ama másik védekezését, hogy a kiküldött bizottságot nem ismerte, maga czáfolja meg, midőn a végtárgyaláson azt mondja, hogy M. Szilárd tanút már élőbbről ismeri s tudta róla, hogy a szolgabiróságnál van. Mindezekből kifolyólag vádlott bűnössége kétségtelen, miért is őt, tekintettel eddigi feddhetlen előéletére és alacsonyabb fokú műveltségére, mint enyhitő körülményekre, az Ítéletben kiirt büntetéssel sújtani s mint