Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

15 tási osztálymérnök, M. Ló'rincz tanuzása szerint, a forgalom biztonsaga is annyiból veszélyezve lett, a mennyiben a hegyszakadás könnyebben beállhat, ha a lejtőn lévő fák kivágatnak ; végre, hogy bűnhalmazat forog fenn, vádlott büntetése, a fentebbi mérvben állapíttatott meg. A kártérítésnek megállapítása a büntetendő cselekmény által okozott magánjogi sérelem orvoslását képezi. 5 1. Ha vádlottat az elsöbiróság büntethető cselekmény tény­álladékának hiányából felmenti, a másodbiróság ellenben a fenforgó cselekményt büntetendőnek tekinti : a harmadbiróság még oly eset­ben is hivatva van itélni. a melyben az 1883. évi VI. t.-czikk a Curia bíráskodását kizárja ; mert ugyanezen tőrvény 7. §-ában jelzett, az anyagi büntető törvénykönyv nem helyes alkalmazásának esete foroghat fenn. 2. Ha a bíróilag lefoglalt ingóságot végrehajtást szenvedett fel­használja, azonban kész azt hasonértékü hasonló ingósággal helyet­tesíteni, a B. T. K. 355. §-ába ütköző sikkasztás vétségének tényál­ladéka mégis fenforog. 1886. deczember 15. 5995. B. sz. Sikkasztás vétségével vádolt B. Lajos elleni bűnvádi ügyben — az edelényi kir. járásbiróság a következő Ítéletet hozta : B. Lajos a B. T. K. 359. és 356. §§-ai alapján ellene emelt sikkasz­tás vétségének vádja és következményei terhe alól felmentetik. Indokok : Mert bár igazolva van, hogy a P. Ignáczné 10 frt és jár. követelése kielégítése végett f. évi január 20-án vádlottnál foganatosított végrehajtás alkalmával az 1. t. a. jelzett és 20 frtra becsült hízó sertés f. évi márczius hó közepén megkisérlett árverésre vádlott azon nyilatkozata folytán, hogy azt leölte, elő nem állíttatott; tekintve azonban, hogy ifj. S. Pál és Z. Mihály kihallgatott tanuk hit alatti vallomásával igazolva van, miszerint vádlott ezen árverésre a lefoglalt sertésnek hasonértékü tárgyat előállitani hajlandó volt, azonban ezen más hasonértékü tárgy el nem fo­gadtatott, vádlottat a sikkasztás vétségében vétkesnek kimondani nem lehe­tett, mert az 1881. évi LX. t.-czikk 106. §-a értelmében jogában állott végrehajtást szenvedettnek a lefoglalt tárgy helyett más hasonértékü tár­gyat állítani elő az árverésre, de a végrehajtási jegyzőkönyvből kitünőleg különben is hizó sertés képezvén a foglalás tárgyát, mely pedig a leso­ványodás vagy esetleges leölés esetén az elromlás veszélye nélkül bizo­nyos időn tul nem tartható, tekintetbe volt veendő vádlott felmentésénél az is, hogy a január 20-án lefoglalt hizó sertésre csak márczius közepén kisértetett meg az árverés, mely okok miatt vádlottat a sikkasztás vétsé­gének vádja és következményei terhe alól fel kellett menteni; mert a vádlevélben nincs emlités téve arról, hogy végrehajtató kérelme folytán kéretett volna a városi elöljáróság által a fenyitő eljárás megindítása és mert a lefoglalt tárgy tényleg hiányzik és csak mivel vádlott hasonértékü tárgyat volt hajlandó az árverésre előállitani, mentetett fel a sikkasztás vádja alól, nem tekinthető végrehajtató alaptalan panaszkodónak, hogy az eljárási költségekben marasztalható lenne, mihez képest vádlott ezen kérelmét mellőzni kellett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom