Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Harmadik folyam (Budapest, 1887)

93 Indokok : Az i. sz- a. bizonyítvány s a 2010/878 sz. végrendelet kihirdetési jegyzőkönyv szerint örökhagyó S. Zsigmond 1878. évi június 7-én tett szóbeli végrendeletében halála esetére ugy intézkedett, hogv házi ingóságai legyenek S. szül. M. Eleonóráé ; hogy ingatlan birtokának összes fundus instructusa hagyományai kielégitésére s adósságai törlesztésére adassanak el, és hogy összes ingatlan birtoka a halálakori kiterjedésben örök időkre tartassék fenn, haszonbérileg kezeltessék, és 20 részre felosztandó tiszta jövedelméből a meghatározott arány szerint részesittessenek azok az alperesek, kiket végrendeletében megnevezett. Továbbra a végrendelkező nem intézkedett. Eme rendelkezésével, a melynek valóságát s alaki érvényességét a felperesek immár elismerik, kimentette az örökhagyó az ő egész hagyatékát, és a felperesek fentartott igényével szemben a kérdés csak az, vájjon az örökhagyó a 20 részre felosztandó jövedelmek élvezetére végrendeletileg feljogosított személyeket egyetemes jogutódaiul, örököseiül akarta-e nevezni, vagy nem akarta-e őket csak életfogytiglani haszonélvezőkül tekinteni, ugy, hogy az ingatlanok állagát törvényes (oldalági) örökösei örököljék, az illetők életfogytiglani haszonélvezetével korlátolt tulajdonjoggal ? Az örökösnevezéshez nem szükséges, hogy az örökhagyó azt, a kit örökösének kiván tenni végrendeletében kifejezetten örökösének nevezze meg, hanem elégséges, ha az örökhagyónak örökösnevezésre irányuló akarata a végrendeletből egyébként kitűnik. Már pedig az örökhagyó az által, hogy összes ingatlan birtokáról, a felperesek mellőzésével, csupán a végrendeletben megnevezett alperesek javára rendelkezett és ezen alperesek halála esetére az ő örököseiket ugyanazon ingatlan birtokból sem kifejezetten, sem más utóörökös nevezésével egy szóval sem zárta ki, ezzel ő érintetlenül kivánta hagyni a törvény ama rendelkezését, mely szerint a végrendeletben megnevezett alperesek vagyoni jogai az ő (végrendeleti vagy törvényes) örököseikre fognak haláluk után átszállani. Annak feltevésére pedig, hogy az örökhagyó ingatlan birtoka állagára nézve az ő törvényes oldalági örököseit s ezek közt a felpereseket is akarta legyen örököseivé tenni, nem nyújt a végrendelet semmi támpontot, sőt az ellen szól már maga a tény, mely szerint az örökhagyó a felpereseket, noha ők is vérrokonai s törvényes oldalági örökösei voltak, a 20 részre osztandó jövedelmekben sem akarta részesiteni. De a végrendelet, mely a jövedelmek élvezetére hivatott alperesek halála utánra egy szóval, sem rendelkezik, kizárja azt a feltevést is, mintha az örökhagyó családi alapítványt szándékozott volna tenni. El kell tehát ismerni, hogy az örökhagyó épen azokat akarta a meghatározott hányadokban egyetemes jogutódaivá, örököseivé tenni, a kiket végrendeletében jogosítottaknak nevezett az ingatlanok jövedelmeinek élvezetére a meghatározott hányadokban.