Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

82 gyermekek törvényesítése s az apai örökségnek, valamint a meggyilkolt testvérek utáni hagyatéknak ezek javára leendő juttatása tekintetéből alpe­ressel házasságra lépett, de sőt ennek megtörténte után a D. alatti vég­rendeletet tette és ebben összes javait házasságon kivül született törvény­telen két gyermekére hagyta, ezek halála esetére alperest örökösnek helyet­tesitvén, holott tekintve azon körülményt, miként a házassági egybekelés, valamint a kérdésben forgó végrendelettétel, már akkor történt, midőn ellene a halálos Ítélet jogerejü ténynyé vált, a régi törvényes gyakorlat szerint nem csak vagyona, hanem személye feletti szabad rendelkezési jogát is teljesen elvesztette, s a midőn törvényes jogügylet kötésére és bűnös cselekménye miatt jogok átruházására képes már nem volt. Kétséget nem nem szenved tehát, hogy mig egyrészről a házasság, addig a D. alatti végrendelet joghatály nélküli, vagyis érvénytelen. Tekintve továbbá, hogy épen Rosner Jánosnak a bünvizsgálat és védelem során előterjesztett azon beismerő vallomása, miszerint ő alperest nőül akarván venni, édes anyja és testvérei abba bele nem egyeztek, e miatt ölte meg őket, kétségtelenül igazolja, hogy régóta tervezett szándé­kát azon bűnös czélzattal érvényesitette, hogy a hozzá legközelebb állott családtagok életének kioltásával alperessel házasságot köthessen s a Roz­ner-család összes vagyonát nejének és törvénytelen gyermekei javára vég­rendeletileg biztositsa. Figyelembe véve azonban azon jogelvet, hogy a bűntény elkövetése sem birtok, annál kevésbbé jogszerű tulajdonszerzés alapjául nem szolgálhat, kétséget nem szenved, hogy Rozner János a meg­gyilkolt Júlia és Terézia testvéreinek hagyatéka irányában épen a gyilkos­ság bűntényének elkövetése miatt öröklési joggal nem birván, az utánuk maradt hagyatékot végrendelet utján, mint nem tulajdonát, senkire nem is hagyhatta. Ily körülmények között beigazolt tenykép volt tekintendő azon fel­peresi állítás, hogy Rozner János az általa meggyilkolt két testvér után örökjoggal nem birván, a hagyaték felett, mint nem tulajdonáról, nem is rendelkezhetett, mert törvényellenes, bűnös cselekményével örökösödési jogczimet sem magának, sem pedig törvénytelen gyermekei javára nem szerezhetett, s igy a kérdésben forgó megtámadott végrendelet azon kellé­kek hiányában érvénytelen, mert a végrendelkező Rozner János abban oly dolgokról rendelkezett, melyek tulajdonát nem is képezték, s mert • mint főbenjáró bűncselekmény miatt halálra itélt egyén az Ítélet jogerőre emelkedésével törvényes jogait minden tekintetben elveszítvén, végrendel­kezési képességgel nem birt. A máig is hatályban levő régi büntető joggyakorlat szerint a főben­járó bűncselekmény miatt halálra itélt gonosztevő Ítéletének kihirdetése napjától fogva érvényes végrendeletet nem tehet s törvényes jogaitól meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom