Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

7:) vényeinek természetben visszaadására, valamint a nem kifogásolt kölcsöndijak, és mint pervesztes az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-ához képest a perbeli és az ezzel kapcsolatos felebbezési költségek megfizetésére kötelezendő volt. A visszakövetelt részvények és szelvények értékének esetleges megfizetése iránt előterjesztett kereseti kérelemnek ellenben helyet adni nem lehetett, mert az, hogy a kérdéses részvények és szelvények minő értéket képviselnek vagy, hogy ezen papirok értéke tőzsdeileg jegyeztetnék —• ki nem mutattatott, és mert az elmarasztalási összeg számszerű meghatározása nélkül végrehajtható Ítélet nem hozható. A perköltség, valamint az ügyvédi munkadíj és kiadás a felmerült munkával arányban nem álló magas összegben lévén megállapítva — megfelelően mérséklendő, illetve leszállítandó volt. A k i r. Curia a következő ítéletet hozta: A budapesti kir. ítélő tábla ítélete — a mennyiben felperes részére a kereseti értékpapírok és szelvényeinek pénzértéke meg nem Ítéltetett, mint nem felebbezett érintetlenül marad. Egyebekben a másodbiróság Ítélete oly változtatással hagyatik helyben, hogy felperes az 1883. július i-ső napjától kezdve negyedévenkint 30 frtban megítéltetni kért kölcsöndij iránti keresetével elutasittatik. A felebbezés munkadija és készkiadásai az alperesi ügyvéd részére saját fele irányában 28 frtban állapittatik meg. Indokok : Habár a másodbirósági Ítélet indokaiban kifejezést nyert ama jogelv, hogy a kereskedelmi ügyletből eredő vagy kereskedelmi ügyletet képező kezesség eseteiben a hitelezőnek a főadóssal szemben követett eljárása a kezes, mint egyetemleges adós kötelezettségére befolyással feltétlenül nem bir, —• ily általánosságban a keresk. törv. 268—'270. §§-aiban foglalt rendelkezésekből le nem vonható, mert ezek szerint a kereskedelmi kezes egyetemleges kötelezettségben áll ugyan a főadóssal és sem a követelés felosztását, sem a főadós előzetes beperlését nem követelheti s csakis a 270. §. első bekezdésében körvonalozott kifogásokkal élhet, —• egyéb tekintetben azonban s különösen a hitelező vétkességének következményeire nézve a köztörvényi jogelvek szolgálnak irányul — a másodbiróság neheztelt ítélete mégis helyben volt hagyandó, mert az A. a. okiratban ki nem köttetett, hogy alperes csak bizonyos meghatározott időtartamra vállal kezességet, az pedig magában véve, hogy felperes a főadósnak, alperes hozzájárulása nélkül, a teljesítésre időhaladékot engedett, a kezes kötelezettségének megszűntét a köztörvényi jogelvek szerint sem vonja maga után, mivel a teljesítési határidő meghosszabbítása a követelés lényegét nem érinti, következőleg az eredeti követelést megszüntető újításnak sem tekinthető.