Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

57 esetén tehát az általános gyakorlat szerint egy évi fizetésre tarthatnak igényt. — Felperest ezek szerint egy évi fizetés illetné meg kártalanitás czimén s alperes ennek megfizetésére kötelezhető volna ; minthogy azonban felperes a per során beismerte, hogy az 1878. évre egészen az 1879. év i/Vére eső fizetést alperestől fölvette, és minthogy felperes az A. alatti kinevezési okirattal 1873. évi ápril i-én lett kinevezve s az E. alatti szerint 1878. szeptember 9-én felmentve, tehát a felmentés folytán járó egy gazdasági évi fizetését vagyis 1878. évi április i-től — 1879. évi ápril i-ig teljesen fölvette és igy e czimen teljesen kártalanitva lévén, az ez iránti kereseti kérelmével ez indokból el volt utasitandó. A nyugdíj megítélése s illetve megállapítása iránti kereseti kérelmével felperes azért volt elutasítandó, mert alperes tagadásával szemben oly bizonyítékot, mely ezen czimen követelését jogilag indokolhatná, a per során fel nem hozott. •— Azon körülmény pedig, hogy alperes részéről véglegesen kineveztetett, -— avagy hogy a többi tisztek évi nyűg- vagy kegydijat kapnak —• egymaga alperes ellenében, oly kötelezettség megállapítására, melyre magát szerződésileg nem kötelezte — jogos alapul nem szolgálhat, annál kevésbé, mert a nyugdíj iránti igényt csakis külön Írásbeli szerződés alapján lehet érvényesíteni és mert a végleges kinevezés alperes ellen csak akkor szolgálhatna bizonyítékul, ha hogy a felmondás kérdése is szabályoztatott s illetve peres felek jogai és kötelezettségei szabatosan megállapittattak volna —• és a mennyiben mindez a per során kimutatva nem lett •—• alperest a felmondás folytán az egy évi fizetésen kivül más kötelezettség nem terhelvén, miért is nyugdíj iránti kérelmével el volt utasitandó. A perköltségben való elmarasztalás a prt. 251. §-nak intézkedésében találja alapját. Az ügyvédek munkadija és készkiadása a prt. 252. §-a alapján lett megállapítva. A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: A kir. törvényszék ítélete érdemileg indokolásánál fogva helybenhagyatik, a perköltségre nézve azonban megváltoztatik —• s ez utóbbi, tekintettel a per körülményeire •—• kölcsönösen megszüntetik. A kir. C u r i a a következő ítéletet hozta : A kereset főtárgyára nézve mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatik s alperes köteleztetik, felperesnek 480 frt 54 krt s ezen összeg után 1883. november 3-tól a végkielégítésig számítandó 6°/0 kamatokat 15 nap s különbeni végrehajtás terhe alatt megfizetni. A perköltségekre nézve a másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Okok : Felperest nyugdíj iránti keresetével az alsóbiróságok helyesen utasították el; mert felperes sem azt, hogy élete tartamáig elmozdithatlanság föltétele alatt neveztetett ki alperes gazdatisztjévé, sem azt, hogy elmozdítás esetére neki nyugdíj köteleztetett, be nem bizonyította ; a tanuk és főeskü által bizonyítani kívánt azon körülmény pedig, hogy alperesnek