Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

47 a mely intézkedés a szabad tulajdon és a javak szabad forgalma jogelvével és a fennálló jogszabályokkal ellentétben áll, hatálylyal nem bírhat ; de viszont kétségtelen az is, hogy a végrendeletnek egyéb intézkedései ellen olyan ok fenn nem forog, melynél fogva azok megtámadhatók lennének, és hogy felperesek a végrendelet elébb emiitett intézkedésének hatályon kivül helyezését csak azon esetre követelhetik, ha ezen hatályonkivül helyezés esetére, a végrendeletnek egyéb intézkedésével szemben, örökösödési joggal bírnának, mert azért, hogy a végrendeletnek egyes intézkedései joghatálylyal nem bírhatnak, az alakilag érvényes végrendeletnek egyéb intézkedései hatályukat nem vesztik. Azon esetre pedig, ha a végrendeletnek érvényes intézkedései által felperesek az örökösödéstől elzárva vannak, az alakilag érvényes végrendeletnek oly intézkedéseit, melyek által érdekeik többé nem érintetnek, meg nem támadhatják. A végrendelet szerint ugyanis, a hagyatéki ingók elárverezéséből befolyandó összegek a hagyatéki terhek törlesztésére fordítandók, az ingatlanok pedig örökidőre haszonbérbe ádandók és a jövedelmekből a terhek és adók fizetendők, a jövedelemből fenmaradó rész pedig a végrendeletben megnevezettek közt felosztandó. Ezek szerint a végrendeletben az örökidőre haszonbérbe adott ingatlanok jövedelme felett, intézkedés tétetvén, ebből okszerűen következik, hogy az örökhagyónak akarata oda irányult, hogy a kedvezményezettek, illetve jogelődeik ezen jövedelemből örökidőre részesittessenek, tehát hogy a hagyatéki vagyon állagáról is, a javak haszonbérben tartása iránti korlátozással, a kedvezményezettek javára intézkedett. Ezen intézkedés folytán azon esetre, ha a korlátozás hatályon kivül helyeztetnék, a kedvezményezettek javára tett intézkedés hatályát nem veszitené s csak azon következménynyel birna, hogy kedvezményezettek az ingatlan állaga felett is rendelkezhetnek. Ebből kifolyólag kétségtelen, hogy felperesek, az általuk megtámadott végrendelettel szemben, örökösödési joggal nem bírnak, s így a fennebb felhozottaknál fogva a végrendelet egyes intézkedéseinek megtámadására jogosítva nincsenek. Mindezeknél fogva felperesek keresetükkel egész terjedelmében elutasitandók voltak. A perKÖltséget azonban a per körülményeinél fogva kölcsönösen megszüntetni és az ennek megfelelően hozott elsőbirósági Ítéletet helybenhagyni kellett. A k i r. C u r i a a következő végzést hozta : Mindkét alsóbiróság ítélete a ptrs. 108. §-a értelmében feloldatik s az eljárt kir. törvényszék utasittatik, hogy a felperesek által a S. Ilka és S. Alajos örökösei elleni válasziratukban felhivott tanukat, az ugyanott felmutatott D. alatti kérdőpontokn hallgassa ki s a felek netaláni észrevételezései után hozzon ujabb Ítéletet. Mert a felperesek annak bizonyításául, hogy az örökhagyó S. Zsigmond érvényes szóbeli végrendeletet nem tett, a per folyamán tanukra —• — nevezetesen D. Lajosra s a négy végrendeleti tanura hivatkoztak és kérték őket a D. a. kérdőpontokra kihallgattatni. Eme bizonyítástól a felpereseket az, hogy a végrendeleti tanuk a szóbeli végrendelet tartalma iránt, ennek meghirdetése alkalmával, eskü alatt már kihallgatva lettek, nem zárhatja el; mert a tanuk akkori vallomása bir ugyan az előleges