Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

4;; test a perbeli és felebbezési költség viselésére kötelezni a prt. 251. §-a alapján kellett. A k i r. Curia a következő Ítéletet hozta : A kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben és köteleztetik alperes, felperesnek 11 frt 15 kr. felebbezési költséget is 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes beismerte, hogy felperestől egy darab 100 frt névértékű, felperes nevére kiállított csanádmegyei takarékpénztári részvényt vásárolt, és hogy felperes ezen részvény után az A. alatti okmány szerint utóbb elrendelt 5O°/0 pótbefizetést a B. alatti nyugta szerint teljesítette. A vásárolt részvény alperes előadása szerint is felperes nevével ellátva volt, alperesnek tehát módjában állott, a keresk. törvény 173. §-hoz képest, a megvett részvényt a részvénykönyvben a maga nevére átirattatni, és ekként a fenn megjelölt társaság részvényesévé lenni. Részvények adásvételénél, a mennyiben ellenkező megállapodás vagy kifejezetten, vagy a körülményekből kivehetőleg nem történt, a szerződő felek akarata nyilván oda irányul, hogy valamint az eladó a részvényes jogról, s az ezzel járó előnyökről a vevő javára lemond, ugy a vevő magára vállalja a részvénynyel járó terheket, jelesül a még teljesen be nem fizetett részvény névértéke erejéig hátralékos befizetéseket. Hogy a peres felek ezen az ügylet természetéből folyó megállapodástól kifejezetten eltérőleg nem intézkedtek, alperes viszonválaszában maga beismeri. Nincs semmi súlya a peres felek közötti jogviszony elbírálására azon alperes által állított ténynek, hogy ő felperesnek a részvényért az arra akkor befizetve volt összeget meghaladó vételárt fizetett, mert e vételár csak a részvénynek a felek között megállapított csereértékét képezi s annak magasságából a vevő fél egyéb kötelezettségének mivoltára következtetést vonni nem lehet. Nem változtat a vevő fél kötelezettségén az sem, hogy ő, mint a jelen esetben alperes, a megvett részvényt a részvénykönyvben a maga nevére átíratni elmulasztotta, sőt mint alperes magára nézve állítja, azt az üres forgatmány felhasználásával ismét tovább adta, mert nyilvánvaló, hogy a szerződésileg elvállalt kötelezettséget a kötelezett félnek egyoldalú cselekedete vagy mulasztása meg nem szünteti. Mindezek szerint felperes, ki annál fogva, mert alperes a megvett részvényt a maga nevére átíratni elmulasztotta, a keresk. törv. 170. §. végbekezdése alapján a részvény névértékének be nem fizetett összege erejéig a társaság irányában kötelezve maradt, ezen befizetést teljesítvén, oly fizetést tett, melynek teljesítésére alperes volt kötelezve. Helyesen határozott tehát az elsőbiróság, midőn alperest az Ítéletében kitett öszszegben elmarasztalta, minél fogva a másodbirósági ítélet megváltoztatá-