Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

39 arányban képezték örökhagyó tulajdonát, és kívüle még K. Dóra, Ferencz és Terézia is annak telekkönyvi tulajdonosai, a jalsoviczi 51. sz. tjkvbeni ingatlan pedig még S. Jenő nevén áll, ezeknek perbeidéztetése és meghallgatása nélkül a kérdéses ingatlanok birtoka felett sem hozható végrehajtható érdemleges határozat. A perköltségek tekintetében szintén megváltoztatandó volt az első bíróság ítélete s a per körülményeinél fogva és azért, mert felperes részben pervesztes lett, a perköltségeket kölcsönösen megszüntetni kellett. A k i r. C u r i a a következő ítéletet hozta : A budapesti kir. itélő tábla fentebbi ítéletének ama nem felebbezett része, a mely szerint alperesek az ingóságok értékéül 30 frtot tartoznak a felperesnek fizetni, érintetlenül, •—• ama felebbezett része pedig, a melyben felperes az ingatlanok birtoka s elvont hasznai iránti keresetével elutasittatott és a perköltség kölcsönösen megszüntettetett, helybenhagyatik. Az első bírósági Ítéletnek azon rendelkezése, melylyel a felperesi ügyvéd munkadija s kiadása 61 frtban megállapittatott, hivatalból megszüntettetik s felperesi ügyvéd részére munkadíjul és kiadásul semmi sem áílapittatik meg. Egyúttal ugyancsak felperesi ügyvéd, K. János, a másodbirósági Ítélet elleni felebbezvényben használt illedelmetlen és sértő kifejezések miatt, az illetékes ügyvédi kamara által meghatározandó jótékony czél javára, 15 nap s végrehajtás terhe alatt lefizetendő 25 frt birsággal fenyíttetik, s erről a zalaegerszegi ügyvédi kamara értesíttetni rendeltetik. Indokok: Felperes a grabovniki 141. sz. tjkönyvben 256. hr. sz. alatt s a jalsoveczi 51. sz. tjkönyvben 104 hr. sz. alatt felvett ingatlanok felének birtokát s elvont hasznait követeli —• 1867-ben meghalt anyja K. Mónika s 1874-ben elhunyt testvére G. Márton utáni örökség czimén. Ámde a 256. hr. számú birtok még ma is határozatlan részekben nemcsak a felperes anyjának, hanem K. Dóra, Ferencz és Teréznek is tulajdonául van telekkönyvezve; és sem a perben, sem a mellékelt hagyatéki iratokban nincs kimutatva az, hogy felperes anyja a nevezett tulajdonostársak részeit is valaha tulajdonjoggal megszerezte volna. A 104. hr. számú kaszáló pedig S. Ivó nevén áll, mint annak kizárólagos tulajdona a telekkönyvben ; és nincs sehol kimutatva, hogy azon ingatlan akár csak részben is a felperes anyjának tulajdonába szállott át. Ennélfogva és mert felperes a nevezett telekkönyvi tulajdonosokat, vagy azok örököseit a perbe be nem vonta : nem lehet megállapítani azt, hogy a kereseti ingatlanok valóban — egészben vagy részben — hagyatékát képezik a felperes anyjának és fivérének. De a per és öröklési eljárás irataiból az tűnik ki, hogy felperest a kereseti ingatlanokból nem is illeti örökség. Mert az 1867. augusztus 12-én felvett A. alatti s az 1874. ápril 12-én felvett B. alatti hagyatéki tárgya-