Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

14 A kereset alapjául vett A) a. adásvételi szerződést illetőleg, i-ső és 2-odr. alperesek elleniratukban nem tagadták határozottan aláírásaikat, hanem csak viszonválaszukban tették azt. De ha az ő A) a. aláírásaik összehasonlittatnak számos más, a jelen perhez mellékelt telekkönyvi s végrehajtási ügyekben előforduló, jelesen a 328,880. sz. vételárfelosztási jegyzőkönyvhez csatolt adásvételi szerződésen (az N) a. eredetijén), továbbá az 1878. évi 2308. s 19362. számú, nemkülönben az 1879. évi 3027., 4992. s 7140. sz. telekkönyvi hatósági (végrehajtási) végzések kézbesítési ivein és az általuk 820/873. telekk. sz. a. bemutatott vázrajzokon látható kétségtelen aláírásaikkal: viszonválaszbeli tagadásukat nem lehet jóhiszemünek tekinteni. Épen ily kevéssé tekinthető jóhiszemünek a 3-adr. alperes tagadása is, szemben a kihallgatott szakértők egyhangú nyilatkozatával és ugyanazon alperesek számos más kétségtelen aláírásaival, melyek egyebek közt az N) a. adásvételi szerződés fentemiitett eredetijén és az 1879. *=vi 3027. s 4992. számú, nemkülönben a 9246/881. és 1882. évi 2106. és 6608. sz. végzések kézbesítési ivein láthatók. Az A) a. szerződés tehát i-ső, 2-od és 3-adr. alperesek által van kiállítva, s a valódinak bizonyult magánokirat a pts. 166. §-a szerint mindig bizonyít a kiállító ellen. De ama szerződés tartalmának valóságát bizonyítja azon tény is, hogy felperes jogelőde, G. Fábián, a megvett malomrészt a szerződés kelte után birtokába vette s birtokolta több éven át. E tényt beismerik a kérdéses malomrész előbbi tulajdonosai és birtokosai, az i-ső, 2-od s 3-adr. alperesek a nélkül, hogy csak egy szóval is mutatnának rá valamely más jogügyletre vagy önkényes foglalásra, a melynek alapján és folytán jutott volna ama malomrész G. Fábián birtokába. Hamisítványnak nyilvánítják alperesek az A) a. szerződést az azon szemlélhető némely javításoknál és az abba más tentával beszúrt egyes szavaknál fogva. E kifogás csak a szerződés 3. pontjára vonatkozólag érdemel figyelmet, hol a vevő III. r. alperes kezeibe köteleztetik a vételár hátralékát fizetni. De hogy ez már a szerződés aláírásakor lett így a szerződő felek akaratának megfelelően kikötve: bizonyítja a szerződésre utóbb rávezetett nyugtatvány, melyben I. s III. alperesek sajátkezű névaláírásaikkal elismerik, hogy a vevő a hátrálékos 4700 frt vételárt a szerződés 3. pontja értelmében a III. alperes kezeihez lefizette. Az igy egészben valódinak tekintendő A) a. szerződéssel pedig I. s II. r. alperesek az onga-puszta-ujfalusi 1. sz. tjkönyvben foglalt malom illetőségüket 1872. évi október 2-án eladták a felperes jogelődjének 5000 forintért és ettől ugyanakkor 300 frtot foglalóul felvettek és a hátralékos 4700 frtnak a III. r. alperes kezeibe leendő fizetését 1872. okt. 15-re kikötötték. Kötelezték továbbá magukat ugyanazon szerződésben az eladók arra, hogy az eladott malomrészt, mely akkor még nem képezte telek-