Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

81 128. A xágalmazó állítás vagy vád mindenkor bizonyos személy ellen kell hogy irányozva legyen. A hol ez az ismérv fenn nem forog, ott rágalmazás nem létezik, mert a rágalmazás vétségének ezen leglényegesebb kellékét következtetés utján megállapítani egyáltalában nem lehet. Ennélfogva az, a ki tagadja a közjegyző előtt tett aláírása valódiságát, nem követ el rágalmazást az illető közjegyző ellen 1886. július 23. 5276. B. sz. a. Rágalmazás vétségével vádolt özv. M. Nándorné szül. Sch. Katalin elleni bűnvádi ügyben •—• a szegszár d i k i r. törvényszék a következő végzést hozta : Özvegy M. Nándorné szül. Sch. Katalin irányában a B. T. K. 258., 260., 262. §-aiban körülirt rágalmazás miatt folyamatba tett bűnvádi eljárás megszuhtettetik. Indokok : Habár a vizsgálat folyamán felvett szakértői vélemények közti eltérések daczára a felek előadásai és a kihallgatott tanuk vallomásai szerint alig fér kétség ahhoz, hogy az 1884. április i-én Pakson H. Károly kir. közjegyző előtt 102. ügyszám alatt létrejött adásvevési szerződést vádlott özv. M. Nándorné sajátkezüleg irta alá ; mégis nevezett vádlott nő azon cselekményei, hogy a kérdéses szerződésben elvállalt kötelezettségek alól leendő menekülés czéljából dr. Róth Zsigmond ügyvéd, ugy Haas Pál és Heisler Antal előtt, később pedig a Kassa város árvaszékéhez 1884. évi április 23-án benyújtott és 59.-n. sz. a. a vizsgálati iratokhoz csatolt kérvényben a fent körülirt szerződésen levő aláirását valódinak el nem ismerve, hamisítottnak állította, a B. T. K. 258., 260. és 262. §-aiban körülirt vétségek tényálladékát nem képezik. Ugyanis a B. T. K. 260. §-ában tiltott rágalmazás vétségét az követi el, ki mást valamely hatóság előtt büntethető cselekmény elkövetésével vádol, ha vádja valótlannak bizonyul; ámde vádlott nő büntethető cselekmény miatt senki ellen vádat nem emelt s a kérdéses aláírást csak magánjogi érdekekből vette tagadásba, a bűnvádi feljelentések elfogadására különben sem illetékes és igy e tekintetben hatóságnak nem vehető árvaszék előtt, a B. T. K. 262. §-ában körülirt vétség tényálladékához tartozó nyilvánosság pedig fenn nem forog a vádlott nőt terhelő nyilatkozatokra nézve, melyeket ez csak három egyén előtt, és pedig rágalmazásra irányzott czélzat nélkül tett. Végül nem alkalmazható vádlott nő fenti nyilatkozataira a B. T. K. 258. §-a sem, mert vádlott nő senkiről, mint megnevezett egyénről s igy panaszló H. Károly kir. közjegyzőről sem álllitott oly tényt, mely büntethető eljárást vonna maga után ; vádlott nő csak aláírásának valódiságát vette tagadásba s azt hamisítottnak jelezte, a fent Curiai döntv. bűnügyekb, 6