Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

35 az üzleti könyvet is átvette. Midőn azonban a szivar- és dohány-készletet összerakva, a pandúrnak elkobzás végett átadta, ekkor a fent nevezetteknek esküvel erősített vallomása szerint I. r. vádlott a pandúr kezéből azon készletet annak kijelentése mellett, hogy azt elvinni nem engedi, elkapta, ugy hogy az egész készlet a földön széthányódott és ennek a pandúr által megkisérlett felszedésekor pedig II. r. vádlottnő azt arczul ütötte és torkon ragadta, a miért a pandúr az arczul ütést viszonozván, Il-od r. vádlottnőt magától eltaszította. Vádlottak ezen ténye a BTK. 165. §-ába ütköző bűncselekményt megállapítja és pedig I. r. vádlott ellenében azért, mert az összecsomagolt dohány- és szivar-készletet a pandúr kezéből erőszakosan kiragadta és ilyképen annak ellenében erőszakot követett el, — Il-od r. vádlottnő irányában pedig azért, mert ez férje ellenszegülését támogatva, a pandúrt arczul ütötte, vádlottak tehát azon §-ba ütköző hatósági közeg elleni erőszak bűntettében illetőleg vétségében annál is inkább bűnösöknek voltak kimondandók, mert vádlottak azon védekezése, hogy a pénzügyi igazgatóságnak rendelete velők közölve nem volt és hogy e szerint ezen rendelet jogérvényes nem lévén, foganatosítása sem volt eszközölhető —• figyelembe nem vétethetett, mert vádlottak tényének elbírálásánál csakis azon körülmény szolgál irányadóul, hogy váljon a szemlész hivatalos kiküldetésben járt-e el vagy sem? Mivel pedig ezen körülmény a 12. és 13 alatti ügyiratokkal igazolva lőn, ez okból azon szemlész és a vele működő hatósági közegek a hatóság meghagyásának végrehajtásában eljárt közegeknek voltak tekintendők, — továbbá mert G. Károly és R. Dániel ellen az érdekeltségi kifogás nem igazoltatott •— P. Rezső ellen pedig a sikkasztás cselekménye iránti bűnvádi eljárás alapján tett kifogás a tvk. rdts. 191. §. értelmében figyelembe szintén nem vétethetett. Végre mert az ügyiratoknál 15. alatt fekvő szolgabírói nyilatkozat szerint L. József pandúr azon eljáráshoz hivatalból volt kirendelve, következőleg vádlottak által tett ellenkező állítás valótlannak bizonyult. A büntetés kiszabásánál I. r. vádlott irányában annak kifogástalan előélete és felhevült állapota, mint enyhítő körülmények voltak figyelembe veendők, Il-od r. vádlott irányában pedig kifogástalan előéletén kivül különösen azon enyhítő körülmény, hogy az ellenállást illetőleg erőszakoskodást I. r. vádlott kezdeményezte és ennek azon kijelentése által, hogy a dohány- és szivaikészletet elvinni nem engedi, az ellenállásra mintegy felhiva lett. Ezen körülmény indokolja egyszersmind azt, hogy irányában több havi börtönbüntetés túlságosnak mutatkozván, cselekménye vétségnek volt minősítendő és büntetése a fenforgó enyhítő körülményeknél fogva volt megállapítandó, egyszersmind irányában a büntetés kisebb mértékénél fogva volt a mellékbüntetés a BTK. 54. §. értelmében mellőzendő. Vádlottaknak a költségekben! marasztalása bünösségök kimondásának jogi következményét képezi, — L. József ellen a kir. ügyész általi vádelejtés nem csak az okból 3*