Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

27 kozások ideje már elmúlt, elfogadható nem volt. A büntetés kimérésénél súlyosító körülményül vétetett, hogy vádlott már egy ízben büntetve volt, enyhítőül pedig a bűnös cselekmény jelentéktelen volta. A tartási költségekben való marasztalás az elitéltetés következménye. A budapesti k i r. ítélő tábla a következőleg ítélt: A kir. tábla vádlottat a Kbtk. 89. §-ba ütköző szerencsejáték által elkövetett kihágásban is bűnösnek nyilvánítja s az e. b. által kiszabott büntetést a B. T. K. 96. §-a értelmében összbüntetésnek tekinti, a B. T. K. 102. §-a alapján azonban a 10 forint pénzbüntetésből öt frtot a B. T. K. 470. §-a, öt frtot a Kbtk. 89. §-a alapján vesz kiszabottnak, ugyanazért az esetleges fogház tartamát i-—1 napban állapítja meg. Ezzel a változtatással egyebekben az e. b. ítéletét helybenhagyja. Indokok : A tanuk vallomásával igazolva van, hogy vádlott tudta, hogy vendégei szerencsejátékot játszanak, mert a tanuk azon szavára^ hogy miért engedi meg, hogy vendégei ferblizzenek, azt felelte, hogy hiszen csak kicsiben játszanak ; a Kbtk. 89. §-ba ütköző kihágás elkövetése tehát igazolva van, s így vádlott abban is bűnösnek volt nyilvánítandó. Az e. b. által vádlottra kiszabott büntetés vádlott bűnösségének megfelelvén, az e. b. ítélet a bűnösség és minősítésre nézve, a büntetésre nézve pedig csak a B. T. K. 96. és 102. §§. rendelkezéséhez képest az e. b. által kiszabott büntetés keretén belül volt a rendelkező rész szerint megváltoztatandó. Egyebekben az e. b. Ítélete indokaiból hagyatott helyben. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: A kir. tábla ítélete mindkét vádbeli cselekményre vonatkozólag, az elsőfokú bíróság ítélete pedig a megvesztegetés vétségére vonatkozólag megváltoztattatik ; vádlott mindkét cselekmény vádja alól, büntetendő cselekmény tényálladékának hiányában, felmentetik. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adataival bebizonyítva vanr hogy 1884 január 4-ének éjjelén vádlottnak kávéház helyiségében három ismeretlen egyén úgynevezett «ferblit» pénzre játszott, valamint bebizonyitottnak volt elfogadandó az is, hogy ez vádlott tudtával történt. Vádlott saját beismerése, valamint G. Samu és K. Kálmán rendőrök vallomása által bebizonyíttatott továbbá : hogy midőn a rendőrök az említett kártyajáték megengedése miatt vádlottat, mint kávéházi tulajdonost megszólították s ez magát azzal mentegette, «hogy hisz csak kicsiben játszanak), a rendőrök távozásakor vádlott utánuk ment s e szavak kíséretében : «ich hoffe, die Herren werden von der Sache keinen Gebrauch machen, hier ist ein kleines Neujahrsgeschenk >, az egyik rendőrnek néhány hatost akart átadni, a mit azonban ez el nem fogadott. Habár e szerint azon tények, melyek által a vád a K. B. T. K. 89. §-ának és a B. T. K. 470. §-ának fenforgását megállapítottnak tartja, be-