Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Második folyam (Budapest, 1887)

21 tése kizárólag csak ennek felesége, P. Rozália s nem P. Antal és tolvajtársainak érdekében történt; mert továbbá az idézett levél teljtartalmából következtethetőleg Gy. Miklós hivatali kötelességének súlyos megszegését nem a P. Rozália vallatása folytatásának mellőzésében, hanem abban látta, hogy a többféle büntettek elkövetésének gyanúja miatt vizsgálati fogságba került P. Antalt és veszedelmes társait, külön-külön három esetben szabad lábra helyezte ; s mert Gy. Miklós ezen, általa törvényelleneseknek tekintett tetteinek, t. i. az emiitett közveszélyü egyének többszöri kibocsájtásának inditó okául jelzett a miatti félelem, hogy a P. Rozália elleni ügyében lett megvesztegetéséről P. Antal tudomással bir s ez alapon ellene (Gy. ellen) feladást tehet •— vádlott P. Bernát terhére semmikép sem róható fel, miután még arra nézve is minden bizonyiték hiányzik, hogy P. Bernát a közte és a Gy. Miklós közt történteket bárkivel s különösen P. Antallal közölte volna. Ezeknél fogva a kir. Curia Gy. Miklós öngyilkosságát vádlott P. Bernátot terhelő súlyosító körülménynek nem tekintheti s azért ezen, az alsóbb bírósági ítéletekben érvényesített súlyosító körülményt mellőzi. Ellenben igen nyomatékos enyhítő körülményt képez vádlott mellett Gy. Miklósnak azon, kérdéses levelében elismert, merőben szabályellenes cselekvése, hogy P. Rozáliát akkor, midőn az oly állítólagos csalások tárgyában, melyek miatt panasz sem forgott fenn, általa kihallgatandó lett volna, ingerülten támadta meg, •—• saját szavai szerint keményen összeforgatta, aztán pedig újbóli megjelenésének terhe alatt egyszerűen elbocsájtotta, a nélkül hogy ezen vallatásáról jegyzőkönyvet vezetett volna. •—• A mennyiben a napló 6. szám alatti jelentéshez 5 •/• alatt csatolt kihallgatás zársorai, miután kihúzva vannak s az aláírásokat nélkülözik, jegyzőkönyvi felvételnek nem tekinthetők ; mert, hogy Gy. Miklósnak olyképeni, a rendes vizsgálati eljárással meg nem egyeztethető fellépése alkalmas lehetett ugy P. Rozáliát, valamint ennek férjét, a vádlottat, megrémíteni s a zilált anyagi viszonyok közt létezett vizsgálóbíró valódi czélja iránt balfeltevésekre bírni, az valószínűtlennek alig tekinthető, •—• hozzájárulván az emiitett szabálytalanságokhoz még az is, hogy Gy. Miklós tollnokot sem alkalmazott, hanem P. Rozáliát mindenkor csak négy szem közt vallatta, vagy a mint mondá, összeforgatta. Ezeknél fogva s tekintettel arra, hogy a korábbi joggyakorlat szerint a bírósági tag megvesztegetése rendszerint enyhén büntettetett s a szigor főkép a corrumpált biró ellen fordult: a vádlottra az alsóbb biró ságok által alkalmazott büntetés mérve tulszigorunak jelentkezik s azért azt a körülményeknek megfelelően mérsékelni kellett.