Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

72 idő leteltével felperes részéről az adott foglaló és az árkülönbözet megfizetésére azonnal fel lett szólítva. Felperes ezen felszólítás által kifejezést adott annak, hogy a teljesítés helyett kártérítést kíván. Igaz ugyan, hogy a keresk. törv. 354. §-a értelmében előbb az utólagos teljesítésre kellő időt engedni tartozott volna, azonban felperes ezen kötelezettsége csak az esetre állott volna be, ha alperes részéről ily utólagos teljesítési időnek engedélyezése kívántatott volna; mi nem történvén, kétségtelen, hogy felperesnek joga támadt alperestől nemcsak az adott foglaló visszafizetését, de azonfelül az árkülönbözetet is, — melynek összege iránt kifogás nem tétetett, — követelésbe venni. Ezek alapján mindkét alsóbirósági ítéletnek részbeni megváltoztatása mellett alperest az egész kereseti követelésben s mint teljesen pervesztest a per- és felebbezési költségben elmarasztalni kellett. 39. Ha akkor, midőn a tőke iránt indíttatott per, a kamat nem követeltetett, ezt utóbb külön perben követelni nem lehet, mert ennek az ítélt dolog (res judicata) áll ellen. 1884. január 8. 7931/1883. p. sz. M. Istvánnak Pozsonymegye árvaszéke elleni 671 frt 43 kr. és jár. iránti perében — a pozsonyi kir. törvényszék a következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik, a perköltségek azonban közte és alperes közt kölcsönösen megszűntetnek. Indokok: Felperes keresetében alperes megyei árvaszéket 1862. évi november 28-ától 1882. évi február 8-áig számítandó és 671 frt 43 krt tevő 6% késedelmi kamatokban azon 583 frt 23 krnyi töke után kéri marasztaltatni, mely összeg részére mint a fennállott nagyszombati cs. kir. járásbíróság által többrendbeli árvás követelés behajtásával megbízva volt joggondnok részére alperesnek 1871. évi 7918. sz. a. indított felhívási keresetére általa 1871. október 22-én 9306. sz. a. benyújtott viszont felhívási keresete folytán ezen kir. törvényszéknek 1879. évi deczember 24-én 15,037. sz. a. és a kir. itélö táblának a kir. Curia által is helybenhagyott 55,984. sz. ítéletével ügyvédi munkadíjak és költségek fejében megállapittattak és mely összegnek végrehajtás terhe melletti megfizetésében alperes el is marasztaltatott. Törvényes gyakorlatunk szerint késedelmi kamat fizetésére csak oly adós kötelezhető, ki ugy miségére, valamint mennyiségére nézve is vita alá nem eső (liquid) és már le is járt tartozásának teljesítésével késedelmeskedik. Ebből kitetszik, hogy számadási viszonyból eredő követelések, illetve tartozások után, — mivel