Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

nézve csak azt állapította meg jogszokásul, hogy a házasságon kívül született törve'nytelen gyermek örökösödik végrendelet nélkül elhunyt anyja vagyonában akkor, midőn az anva nem hagyott hátra házasságból leszármazott törvényes gyermeket. Ezen, a jogfejlődés utján keletkezett gyakorlat nem is ütközik az ideigl. törv. szabályok 10— 12. §§-aiba, a melyek leszármazók hiányában szabályozzák a felmenők s oldalágiak öröklését a nélkül, hogy a leszármazók törvényességét hangsúlyoznák s a törvénytelen gyermeket a felmenők s oldalágiakkal szemben kizárnák az anyai örökségből. De nem igy van ez az ideigl. törv. szabályoknak a leszármazók öröklését szabályozó 9. §-ában mely világosan rendeli, hogy végrendelet nem létében az örökhagyó minden vagyona a tőle leszármazó törvényes gyermekekre száll. Ezen rendeletével a törvény hangsúlyozván a hagyaték összességét s a leszármazó törvényességét, kizárja a törvénytelen gyermeket a törvényes gyermek javára az anyai örökrészből is ; és fennálló tételes törvénynyel ellenkező gyakorlat s jogszokás nem keletkezhetik. 37. A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezését tárgyazó 1877. évi XX. törvényczikk 299. §-a harmadik bekezdésének rendelkezése az ugyanezen szakasznak nemcsak második, hanem első bekezdésében szabályozott felelősség esetében is alkalmazást nyervén : a törvényhatóságok is tartoznak a felszabadult gyámoltat vagy gondnokoltat kielégíteni, illetőleg a kijáró összeget a kártalanításra első vonalban kötelezettek elleni viszkereseti jog fentartásával- előlegezni. 1883. deczember 11. 5211. p. sz. P. Szenia, helyesen Juon felperesnek a temesmegyei törvényhatóság mint alperes ellen 500 frt és járulékai iránti perében — a temesvári kir. járásbíróság felperes perelhetöségi jogának megállapítása mellett felperest keresetével elutasította és a perköltségben elmarasztalta. Indokok: A gyámhatóságot a törvény szerint a megye közönsége gyakorolja az árvaszék által; az árvaszék tehát a megye közönségének, a törvényhatóságnak megbízottja és kiküldöttje, tehát nem önálló és független testület; miért is az árvaszék által elkövetett hibák és mulasztásokból eredő károkért első sorban a megye közönségét terheli a felelősség, miért felperes helyesen intézte kártérítés iránti keresetét a megye közönsége ellen, s igy a perelhetöségi jog annál is inkább megállapítandó, mert az alperes részről hivatolt 1877. évi XX. törvényczikk 299. §-a az okozott kárnak mikénti fedezéséről intézkedik, vagyis, hogy az árvapénztárban ily módon felmerült hiány miként és ki által téríttessék meg. melynek megállapítása közigazgatási, esetleg fegyelmi útra tartozik ; a magánfelet azonban a bíróilag megítélt károkra nézve a megye közönsége, a