Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

198 kérelmére 1880. január 22-én elrendelt csőd alkalmából megejtett leltározás szerint még adós maradt 21 hitelezőjének összesen 17,985 frt 59 krral. A. János üzletének rövid tartama? alatt kereskedelmi könyvet is vezetett, mely azonban sem alak, sem tartalom tekintetében hitelességre igényt nem tarthat, miután abban a NB. alatt melle'kelt szakértői vélemény szerint az egymással correspondáló rovatok nem egyeznek, az elökönyvbe vezetett tételek összege között 1200 frt külömbség mutatkozik, mérleget nem készített, a főkönyvben előforduló számlák lezárva nem lettek, sőt a segédkönyvben még az egyes oldalok sem összegeztettek, s végre oly tételek fordulnak elő, melyek semmi jogosultsággal nem birnak, miután azok, mint például a segédek fizetése czimén kitüntetett 2927 frt 81 kr., továbbá privát conto czimén kitüntetett 3511 frt 24 kr. daczára is más regie-conto czimén 5377 frt 95 krt tűntetett ki, mely utóbbinak az előbbi tételek valódisága esetében létjoga nem lehet. Kamatok czimén 5387 frt 58 kr. és ebből csupán Sch. Sarolta javára 3495 frt 75 kr. van kitüntetve, mely kamatmennyiség a kölcsön kapott összeg 72o/o ának felel meg, a mi önmagában véve is képtelenség; a mi Sch. Saroltát illeti, ö mára vallomásához mellékelt 1878. márcz. 24-én kelt közjegyzői okirat szerint 4000 frt erejéig szerepel mint A. János hitelezője, ugyanazon évi július 10-én kelt közjegyzői okirat szerint ezen követelés ujabb 4638 frttal emelkedvén, már 8638 frtot tett ki, végre 1879. évi január 10-én kelt közjegyzői okirat szerint Sch. Sarolta követelése már 13,000 frtra rúgott a nélkül, hogy A. időközben akár tökében, akár kamatban valamit is törlesztett volna. Felemiit ezentúl Sch. Sarolta még 1800 frt követelést, mely váltókezesség utján származott volna. Miután a mellékelt közjegyzői okiratok pénzleolvasásról' említést sem tesznek, csakis a felek nyilatkozata és beösmeréséröl tesznek tanúságot, minthogy továbbá a tetemes összegekre menő hitelezés az adott körülmények között, midőn az adós mi vagyonnal sem bir, de maga a hitelező sem rendelkezik nagy tökével, sőt maga is nem ritkán kölcsönökhöz folyamodik, szerfelett gyanús; ennélfogva teljesen igazoltnak látszik a szakértőknek azon feltevése, hogy Sch. Sarolta vagy álhitelezöként szerepel, vagy a mi még valószínűbb, hogy az A. János néven vezetett üzlet az ö tulajdona volt, máskülönben az 13A év alatt successive kölcsönadott 14,800 frt után 3498 frt 45 kr. nem szerepelhetne kamatként, mely körübelül a töke 72°/°-ának felel meg. A fentebb előadottak alapján tehát Á. János a B. T. K. 414. §. 2., 3. és 4-ik pontjaiba ütköző csalárd bukás bűntette és a B. T. K. 416. §. 3. és 4-ik pontjaiba ütköző vétkes bukás vétsége miatt, Sch. Sarolta pedig ezen bűntett és vétségben való részesség miatt vád alá voltak helyezendök, mivel A. János a szakértők véle-