Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

189 leghivatottabbaknak ismertettek el a bűnvádi tevékenységnek megindítására, ezen, az ö fellépésük következtében megindított eljárásnak netalán tévedésből, vagy bármely más okból származó megszüntetése esetében, okszerüleg nem foszthatok meg az emiitett sarkalatos jogot oltalmazó perorvoslatok használatától; tekintve különösen az országgyűlési képviselők választására vonatkozólag, az alkotmányosság elvéből kifolyó azon származatot, hogy az országgyűlés és főleg ennek képviselőháza, a kormány ellenőrzésére is hivatva van, s hogy ebből következőleg a képviselői választások eredménye a kormány érdekeivel elválaszthatlan összefüggésben áll: az ilyen választások közben felmerült visszaélések miatt bűnvádi eljárásnak akár megindítása, akár az erre vonatkozó indítvány elejtése, akár végre a megindított eljárást megszüntető, vagy a vádlottat érdemileg felmentő határozatok ellen jogorvoslat alkalmazása, már ezen oknál fogva sem bizható kizárólag a kormány utasításainak alávetett s egyedül ennek felelős kir. ügyészségre ; tekintve végre, hogy ugyanazon államban ugyanazon közjogi intézménynek lényeges biztosítékai, vidék és területek vagy egyes magánjogi törvények eltérő rendelkezései szerint nem változhatnak: mindezekből azon következmény származik, hogy a kérdés tárgyát képező cselekmények miatt a sértett félinditványára megindított bűnvádi eljárásnak az alsóbb fokú bíróságok általi megszüntetése esetében az indítványozót a felebbezés joga az ország egész területén még az esetben is illetné, ha a í'elebbezhetés tekintetében a B. T. K. életbe lépte előtti időből származó eljárási jogszabályokban, s különösen a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla területén ideiglenesen hatályban hagyott perrendtartásban az ellenkező rendeltetnék. Tekintve azonban, hogy a budapesti kir. Ítélőtábla területén a törvénykezési gyakorlatban követett bűnvádi eljárási szabályok ilyen ellenkező rendelkezést nemcsak nem tartalmaznak, sőt a 4. és 115. §§-okban a felebbezést magánvádlónak kifejezetten megengedik ; tekintve továbbá, hogy az ország erdélyi részeiben érvényben volt ausztriai büntető törvénykönyv helyett a magyar büntető törvénykönyvek életbelépte folytán beállott változás következtében az ottani büntető perrendtartásnak azon rendelkezései, melyek az érdekeltek indítványa nélkül nem üldözhető büntetendő cselekmények iránti eljárásról s »a magánvádlónak« ezen eljárás alatti jogköréről rendelkeznek, csupán annyiban érintettek, a mennyiben azon büntető perrendtartás negyedik fejezete, továbbá 202. és 300. §§-ai alkalmazásának alapjául 1880. szeptember 1-ső napjától fogva nem a fennállott ausztriai büntető törvény megfelelő helyei, hanem a magyar büntető törvénykönyvekben meghatározott azon cselekmények szolgálnak, a melyek miatt a bűnvádi eljárás, ezen törvénykönyv