Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)
185 felbujtónak minősítendő. A büntetés kiszabásánál súlyosító körülményül vétetett, hogy lopás miatt már büntetve volt és hogy egy gyermeket használt fel eszközül és vezette a bűn örvényébe. A személyes szabadság megsértése vétségének vádja alól felmentendő volt vádlott, mert a B. T. K. 323. §-a egy hosszabb ideig tartó szabadság-megfosztást tételez fel, nem pedig pár perczig tartó megkötözést. Úgyszintén felmentendő volt vádlott a K. B. T. K. 126. §-a szerint minősülő kihágás vádja alól, mert ezen kihágás csakis sértett félnek indítványára lévén üldözhető, ezen indítvány hiányában vádlott nem büntethető. "A budapesti kir. ítélő tábla a következőleg ítélt: A budapesti kir. ítélő tábla a kir. törvényszék ítéletét részben megváltoztatja, J. Mihály vádlottat a lopás vétsége helyett a B. T. K. 350. §-a szerint büntetendő zsarolás vétségében mondja ki bűnösnek és ezért a B. T. K. 85. §. 4. pontja értelmében hat havi fogház, mint a B. T. K. 86. § a szerint végrehajtandó rendőri büntetésre ítéli, melyből azonban 1884. évi július hó 28-tól a mai napig eltöltött letartóztatása által egy hó és tizenkilencz napot, az eljárási szabályok 60. §-a alapján kitöltöttnek nyilvánít; egyebekben ugyanazon ítéletet indokainál fogva helybenhagyja. Indokok : Vádlott abbeli ténykedése, hogy a 8 éves K. Sándort megverte és egy fához kötve ismételt megveréssel fenyegetve, arra kényszeritette, hogy ez nagyapja pénzét ellopja és neki adja át, mit a fiu félelemből meg is tett, nem a lopásra való felbujtásnak, hanem a B. T. K. 350. §-a szerint büntetendő zsarolás vétségének a tényálladékát állapítja meg, miért is vádlottat ezen vétségben kellett bűnösnek kimondani és életkoránál fogva fentebbi büntetésre ítélni. A kir. Curia a következő ítéletet hozta: Tekintve, hogy a B. T. K. 85. § a szerint 12 évet meg nem haladó egyének, az általuk elkövetett tettekért bünvád alá nem vonhatók, s igy büntethető cselekmény cselekvő alanyát nem is képezhetik; tekintve, hogy vádlott egy 8 éves gyermeket arra ösztönzött, hogy ez nagyatyjának tüszőjéből az abban lavö pénzt kivegye és azt vádlottnak átadja: tekintve, hogy miután a vádlott által a fent körülirt tettre ingerelt 8 éves gyermek, azon tettet, melyre öt vádlott ingerelte, azonnal nem hajtotta végre, vádlott azon fiút a fához kötötte és a tett foganatosítására fenyegetéssel késztette ; tekintve, hogy ezek után az ingerlésekkel és fenyegetéssel ösztönzött 8 éves gyermek atyjának tüszőjéből ennek tudta és beleegyezése nélkül 159 frtot kivett és azt vádlottnak kézbesítve, ez utóbbi azt mint tulajdonát átvette:
