Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

102 tekintve, hogy a 302. §-nak második bekezdése, a felmenő ágbeli rokonok elleni szándékos testi sértés vétségének büntetését csupán annyiban módosítja, a mennyiben a fogháznak leghosszabb tartamát három, illetőleg két évre felemeli, ellenben az együttes büntetésnek másik részére, a pénzbüntetésre vonatkozó rendelkezését érintetlenül hagyja: mindezekből következik, hogy a 302. §. második bekezdése alá tartozó esetben a fogházbüntetés — eltérőleg az első bekezdésben meghatározott — egy évig, illetőleg hat hóig terjedhető legmagasabb tartamtól, a második bekezdésben vont határig — tehát három évig, illetőleg két évig felemelhető : ellenben, hogy a második bekezdésben érintetlenül hagyott pénzbüntetés összege, ennek az első bekezdésben meghatározott összegénél a kérdéses súlyosabb esetben sem emelhető fel; és illetőleg következik: hogy a pénzbüntetés, mint a testi sértés vétségének a 302. §. második bekezdése által sem ki nem zárt, sem nem módosított átalános és rendszerinti — a fogházzal együttes büntetése a 302. §. első bekezdésében vont határok között, a kérdéses vétségnek felmenő ágbeli rokonok elleni elkövetése esetében is, kivétel: nélkül alkalmazandó. Tekintve másrészről a B. T. K. 310. §-át, melynek mindkét bekezdése — eltérőleg á 302. §.-tól — a szabadságvesztés büntetésén fölül a pénzbüntetést is külön-külön kifejezetten meghatározza ; de tekintve egyszersmind, hogy míg a most idézett szakasz első bekezdése a fogháznak leghosszabb tartamát három hóra és a pénzbüntetés legmagasabb összegét kétszáz frtra határozza: addig a második bekezdés a tettes személyes tulajdonságánál és ebből származó súlyosabb felelősségénél fogva, a fogház leghosszabb tartamát egy évre, a pénzbüntetés legmagasabb összegét pedig ötszáz forintra emeli; tekintve, hogy e szerint a két különnemű büntetésből képezett, összetett büntetés mindkét alkateleme az első és a második bekezdésben lényegesen megváltoztatván, s az első bekezdés büntetési tétele mindkét nemű büntetést illetőleg, a második bekezdés alá eső esetekre vonatkozólag fölemelés által módosíttatván: a 310. §. szövegének, az ezzel alakilag ellentétesnek látszó 302. §-szal való összehasonlítása folytán újabb megerősítését nveri azon már fentebb is leszármaztatott eredménv, mely szerint ugyanazon büntetendő cselekmény átalános és e cselekmény egy vagy több válfaja büntetésének ugyanazon szakaszba foglalása esetében, a törvény csak az esetben, és csak annyiban teszi ki külön kifejezetten a válfajnak büntetését, ha — és a mennyiben erre vonatkozólag az átalános