Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

130 nősen még abban is, hogy a fogoly phisikailag képesítve van ugyan a rajta levő vagy használatára engedett ruhára hatni, épugy mint a használatúi engedett evő- vagy ivóeszközökre; de minthogy valamely személy és dolog közötti oly csupán testi viszony, mely azon személynek azon dologra hathatását physikailag lehetővé teszi, még nem állapítja meg a birtokot vagy birlalatot, hanem erre föltétlenül szükséges, hogy azon dolog előbbi birtokosa vagy birlalója, az e fölötti uralomról nyíltan vagy hallgatólag lemondott, esetleg azon dolognak vagy létezési helyének emléke elméjéből eltűnt legyen; továbbá, hogy őtet illetőleg az azon dologra való physikai hatásának lehetősége megszűnt; végre, hogy az ekként üressé maradt birtoklási vagy birlalati helyzetbe (vacua possessio seu detentio) egy másik személy, a megfelelő akarattal és tettleg belépett legyen; tekintve, hogy a kérdéses esetben a rabruhák birtoklásának, illetőleg birlalatának átszállítására vonatkozólag e föltételek valamennyije hiányzik: ennélfogva az állam, az általa fel nem adott, sőt akarattal és tényleg folyton gyakorolt birtoklását el nem veszíthette, azt tehát — mint üressé nem váltat — a fogoly meg sem is szerezhette. Ezeknek előrebocsátása után, tekintve, hogy a B. T. K. 355. §-ával, a lopásnak a sikkasztástól megkülönböztető criterionját épen a birtoklási, illetőleg a birlalati viszonynak szándékos és jogtalan megzavarásában állapítja meg, mely viszonynak megzavarása sikkasztás esetében a B. T. K. 355. §-a értelmében, a sikkasztás fogalmánál fogva ki van zárva: ebből, összefüggésben az előrebocsátottakkal, következik: hogy az esetben, ha a fogoly az állam (hatóság) tulajdonát képező rabruhát dolose akár szökéssel, akár másként eltulajdonítja: idegen ingó dolgot másnak birtokából a birtokos beleegyezése nélkül vesz el, és ez által lopást, nem pedig sikkasztást követ el. Tekintve mindazáltal, hogy a szabadságától megfosztott fogoly, megszökése által mindenekfölött szabadságát akarja visszaszerezni; tekintve, hogy ugy szökésének előkészítésekor, valamint szökésének foganatba vétele alatt, gondolata rendszerint nem irányul az általa viselt rabruhára; tekintve, hogy már e szempontnál fogva rendszerint nem forog fenn az eset: hogy a szökő fogoly reflexiója különösen kiterjedve az általa használt, illetőleg rajta levő rabruhára, ezen más birtokában levő ruhának saját tulajdonába való vétele, eltulajdonítást czélzó akaratának és elhatározásának eredménye legyen;