Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

126 tekintve, hogy ez a büntetendő cselekményt vagy ennek minőségét megállapító tényekre, valamint a bűnösségre, továbbá a sulyositó és az enyhítő körülményekre is egyaránt kiterjedvén: mindebből a végtárgyalásnak rendszerint megszakithatlan egysége, és ha ez hosszabb időre megszakittatott, egész teljességben való megújítása mint föltétlen szabály következik ; tekintve, hogy az esetben, ha csupán a büntetendő cselekményre és az abban való bűnösségre szorítkoznék az ítélet: azon bíróság, mely a büntetés megállapítására lenne hivatva, kénytelen lenne a sulyositó és enyhítő körülmények fenforgásának és egymáshoz való viszonyításának szempontjából új végtárgyalást elrendelni; tekintve, hogy ezen utóbbi végtárgyalás igen gyakran, különösen ha az enyhítő vagy sulyositó körülmények a büntetendő cselekmény elkövetése alatti mozzanatokból származnak: az előbbi végtárgyalás egész bizonyítási anyagának ismétlését tenné szükségessé; tekintve azonfelül, hogy egyátalán nincs kizárva annak lehetősége, hogy az utóbbi végtárgyalás alapján a büntetés megállapítására hivatott bíróság, az előtte lefolyó újabb végtárgyalás eredményében azon meggyőződésre jusson : hogy vádlott vagy épen nem követett el büntetendő cselekményt; vagy hogy az általa elkövetett cselekmény súlyosabb, esetleg enyhébb annál, melyben a büntettet és a bűnösséget megállapított ítéletben bűnösnek kimondatott; tekintve, hogy az imént föltételezett esetben az utóbbi bíróság saját meggyőződésével ellentétben: vagy kénytelenittetnék büntetést szabni azért, a mit a törvény szerint büntetendő cselekménynek nem lát, és pedig büntetést szabni azon oknál fogva, mert egy másik, vele egyfokú bírói tanács más meggyőződésben volt; mely kényszerítés ellenkezik az 1869: IV. t.cz. 19. §-ának első pontjában kimondott azon sarkalatos szabálylyal, a mely szerint »a bíró a törvények, a törvény alapján keletkezett és kihirdetett rendeletek és a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és itélni«, és a mely sarkalatos szabály eszméje ellentétben áll oly megállapításnak a bíró által hozandó Ítélet alapjául való elfogadásával, mely megállapítás az ítélő bírót a törvénynyel ellenkező ítélethozatalára kényszerítené; vagy pedig kénytelenittetnék az utóbbi bíróság a cselekmény minősítése, esetleg a bűnösség tekintetében az előbbi bírósággal ellenkezően ítélni, a mi viszont egy ugyanazon fokú bíróság ítéletének egy másik tanács által való megengedhetetlen fölülvizsgálatát, megváltoztatását, illetőleg hatályon kívül helyezését foglalná magábnn: mindezeknél fogva kimondja a kir. Curia büntető taná-