Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

124 tekintve, hogy a kérdéses cselekmény létrejöhetésének egyik föltételéül a törvényben ezen határozó »többek« használtatik; tekintve, hogy a »többek« egy már magában is többséget jelentő szónak többes számát fejezi ki; tekintve, hogy a magában is többséget jelentő szónak többes számban használata által csakis azt fejezheti ki a törvény, hogy a becsületsértés és a rágalmazás közötti megkülönböztetésre nem tartja elégségesnek, a súlyosabb büntetendő cselekményt megállapító állitásnak egy két ember előtt történtét; hanem hogy erre többeknek, tehát a személyek oly többségének jelenlétét kívánja, mely számánál fogva a nyilvánossággal határos helyzetet állapit meg; tekintve, hogy a 258. §-ban megjelölt azon második elkövetési mód, ha t. i. a valótlan tény »több«, habár nem együttlevő személy előtt állíttatott, a mint a szakasz szövegéből kitűnik, az előbbi esetnek csupán aequivalense; vagyis a »többek jelenléte* által kifejezett nyilvánosságnak, illetőleg nyilvánosságra-hozásnak egyenértékű másik alakja; tekintve, hogy egyébként is a nyilvánosságra-hozásnak a B. T. K. 258. §-ában előforduló második módozatát illetőleg, a »több«-nek használatát az előbbi alternatívában használt »többek« helyett, a kifejezendő eszme szövegezésének, a »többek« alkalmazásával való nyelvtani lehetetlensége eléggé indokolván: ezzel is megerősítést nyer azon felfogás, hogy az alternatíva mindkét részében érdemre, jelentményre s horderöre nézve ugyanazon eszmét akarta kifejezni és fejezte ki a törvény, s hogy az elkövetés utóbbi módozata által az előbbit sem módosítani, sem szűkebb korlátok közé szorítani nem volt szándékában ; tekintve továbbá, hogy a törvény értelmezésének szabályai szerint sem fogadható el azon értelmezés, mely valamely törvény rendelkezésének, az alkalmazást föltételező első eset meghatározásában kifejezett alapgondolatát, a mennyiben az ellenkező maga a törvény világos intézkedéséből nem tűnik ki, az ugyanazon törvény rendelkezésének későbbi, az előbbinek csupán egy másik alakját képező eset felvétele által módosítaná, megszorítaná vagy terjesztené; sőt ellenkezőleg a törvény értelmezésének helyes szabályai szerint a törvény szövegében előbb kifejezett eszme, s az ennek meghatározásánál használt szó, az értelem körül felmerülő kétely esetében, nyomatékosan hat az ugyanazon törvény rendelkezése alá foglalt további esetekre és az ezek meghatározásánál használt, a kérdéses törvény szempontjából netalán kételyt fenhagyó szavak valódi értelmének meghatározására; tekintve, hogy már magában ezen szabályban bent rejlik azon további tétel, mely szerint a törvény alkalmazásának föltéte-