Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

110 esküjének letétele, eltekintve a 218. §-ban fölsorolt többi esetektől, nem valamely törvény rendelkezésénél fogva mellőztetett s helyettesittetett fogadalommal vagy más ilynemű hivatkozással; tekintve, hogy az 1880. évi augusztus hó 15. napján 2265. szám alatt kiadott, a járásbíróságok előtti bűnvádi eljárást szabályozó igazságügyministeri rendeletnek 79. §-a sincs ellentétben a törvény alapján fennebb kifejtettekkel; mertezen szakasz második bekezdése egyedül a nem nyomatékos, tehát nem az ügy lényeges körülményeire vonatkozó vallomások esetére rendelvén az eskü mellőzését, már az által is kizárja a B. T. K. 213. §-ának, illetőleg 214. §-ának alkalmazhatását, mely szakaszok szerint ugyanis a hamis tanúzás büntethetőségére, az egyéb ismérveken felül, az is követeltetik, hogy a vallomás az ügy lényeges körülményére vonatkozott légyen; tekintve végre, hogy a B. T. K. 213., illetőleg 214. §§-nak azon rendelkezése, mely szerint csakis eskü által megerősített tanúvallomás állapítja meg a hamis tanúzás bűntettét, illetőleg vétségét, továbbá a B. T. K. 218. §. 1. pontjának azon rendelkezése, mely szerint csupán az esetben tulajdonitható az eskü nélkül tett vallomásnak ezzel egyenlő hatály, a melyben ezt a törvény különösen rendeli, az 1880. évi augusztus 15-én kelt 2265. szám alatti ministeri rendelettel sem szenvedett s szemközt a törvénynyel, különösen pedig az 1869: IV. t.-cz. 19. §-ával nem is szenvedhetett változást; mindezeknél fogva kimondja a m. kir. Curia büntető tanácsainak teljes ülése, vonatkozólag a 958/1881. B. és 11255/1882. B. számok alatti bűnvádi ügyekre, hogy az esküvel meg nem erősített, vagy nem a B. T. K. 218. §-a 1-sö pontjában föltételezett törvény alapján tett, habár hamis tanúvallomás nem állapítja meg a hamis tanúzás bűntettét, illetőleg vétségét. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia büntető szakosztályának 1883. évi október hó 18-án tartott teljes üléséből. Hitelesíttetett az ugyanazon év november hó 28-án tartott teljes ülésben. 41. 27. számú döntvény. Elhet-e a védő ügyvéd védencbe érdekében jogorvoslattal akkor is, ha a védenc^ a birói határozatba kifejezetten belenyugszik? (7,507./£. 1883. számhoz.) Határozat. Tekintve, hogy bűnvádi ügyekben a védő nem csupán a vádlottat, hanem törvényszerű kötelességéhez képest, vádlottnak, vagy a gyanúsítottnak érdekében a törvényen alapuló jogot, s így a közérdeket is képviseli; tekintve, hogy a védencz érdekében rejlő közérdeknek a védő általi képviselete abban találja alapját, hogy a büntetés nem lévén magánjogi egyezségnek, vagyis — vádlott részén