Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

99 Azt, hogy Bereczre nézve szintén a praemeditatio esete áll fenn, mindkét alsó fokú biróság elfogadta, azon különbséggel, hogy az elsőfokú biróság a B. T. K. 69. §-nak 1. a kir. itélö tábla azon §. 2. pontja szerint minősítette a bünrészességet. Úgyde, ha Berecz a 09. §-nak akármelyik pontja szerint is a gyilkosságban bűnrészes, ebben már benfoglaltatik a praemeditatio megállapítása. A királyi Curia az elsőfokú biróság minősítését tette magáévá. Mert még azon esetben is, ha bizonyítva nem volna, hogy Mailáth György megölésének és kiraboltatásának eszméje Berecztöl indult ki, sőt ha elfogadható volna Berecznek azon állítása, hogy nem ö, hanem Spanga hozta először szóba a „Mailáth dolgot", minthogy a felbujtásnak a „rábírás" lévén a tényező eleme, felbujtónak az tekintendő, a kinek cselekedete, magatartása képezte azon elhatározó okot, mely a tetteseket a bűntett elkövetésére reá bírta, mely tehát a bűntettre irányzott akaratnak elhatározására megállapító, determináló okul szolgált. A törvény nem határozza meg a „rábírás" módjait, feltételeit vagy ismérveit. A törvény tehát a bíróra hagyja az egyes esetek körülményei szerint annak megállapítását, hogy a tettesre gyakorolt eszmei hatás olyan volt-e, hogy ez ezen hatás által indíttatott a bűntett elkövetésének elhatározására. A B. T. K. 69. §. 1. pontjának szövege kétségtelen elfogadása azon általánosan elfogadott elvnek, hogy bármely módon eszközöltetett légyen a psychikai hatás, ha a tettes az által határoztatott el és ennek következtében a büntettet vagy vétséget elkövette, vagy megkisérlette: ez felbujtási képez, lett légyen az ezt eredményező cselekmény ajándék, ígéret, parancs, vagy bármely más módja a szellemre gyakorolt hatásnak. A fenforgó esetben a körülmények áttekintése és mérlegezése azon meggyőződést erősítik meg, hogy sem Spanga, sem Piléli nem határozhatták volna el a Mailáth elleni bűntett elkövetését, ha Berecz felhívásában, magatartásában a bűntett véghezvitelének lehetőségére már előre nem találják meg a szükséges biztosítást. Minden körülmény arra mutat, hogy mindkét tettest egyedül az birta és csakis az bírhatta a bűntett elkövetésének elhatározására, hogy Berecz, a kitől egyedül függött a véghezvitelnek lehetövététele, nemcsak biztosította őket hozzájárulásáról, hanem egyenesen felhívta, buzdította, bátorította őket a bűntett elkövetésére. A segéd közreműködése accessorius másodrendű lévén, ez oly támogatásban és előmozdításban áll, mely nélkül a bűntett még mindig elkövethető. Ha azonban a közreműködés olyan, hogy a nélkül a bűntett elkövetése lehetetlen, hogy azt e nélkül a tettes el nem határozhatta, ha tehát az elhatározást egyedül azon közreműködés teszi lehetővé, melytől a tervelő szándéka és a viszonyok