Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

82 tetendö cselekménynek olyformán való tervezése, hogy az egyiket minden esetre, a másikat pedig csak szükség esetén fogják elkövetni, mert a tettesek, a kik a másikat is véghezvitték, kétségtelenül határozottan ezt is akarták és ennek elkövetését is előre megfontolták; tekintve, hogy ezek szerint a jelen esetben is az ölésre és pedig egyénenként kijelölt személy megölésére irányuló szándék határozott volt, és hogy a tettesek ezt a határozott szándékot, valamint annak kivitelét előre megfontolták: a kir. itélö tábla ezen indokokból helybenhagyta az elsöbiróság Ítéletének azon részét, mely által ugy Spanga Pál, mint Pitéli Mihály a Btk. 278. és 70. §§-ai értelmében a gyilkosság bűntettében, mint tettestársak, bűnösöknek mondattak ki és halálra ítéltettek. A Spanga Pál és Pitéli Mihály ellen rablás miatt emelt vád tekintetében a kir. itélö tábla helybenhagyta az elsöbiróság Ítéletét, mert a két vádlottnak, a vizsgálat által kiderített tényekkel megegyező beismerése alapján bizonyítottnak fogadta el a kir. itélö tábla, hogy mindkét vádlott Mailáth György személye ellen alkalmazott erőszakkal több rendbeli ingó dolgot azon czélból vettek el Mailáth György birtokából, hogy azokat jogtalanul eltulajdonítsák. Ez által a btk. 344. §-a szerint a rablás bűntettét követték el és miután ugy az erőszak alkalmazásánál, mint az elvételnél tettleges kézrátétel, illetve hozzányulás által közvetlenül működtek közre a rablásnál, az elsöbiróság mindkettőt a btk. 70. §-a alapján helyesen a rablásban is, mint tettestársakat mondotta ki bűnösnek. A Spanga Pál ellen lopás miatt emelt vádra vonatkozólag a kir. itélö tábla az első bíróság ítéletét az abban felhozott indokokból hagyta helyben. Több büntetendő cselekmény miatt a B. T. K. 96. § a értelmében mindig összbüntetés szabandó ki és pedig a legsúlyosabb büntetési nemben. Miután a jelen esetben ugy Pitéli, mint Spanga, több büntetendő cselekményt követtek el, — miután a törvény csak a pénzbüntetés kiszabása esetén rendeli az összbüntetés mellőzését, — miután semmi sem áll annak útjában, hogy a halálbüntetés összbüntetéskép ne alkalmaztassák, miután azon esetben, ha a vádlottakra a halálbüntetés nem összbüntetéskép szabatnék ki, a vádlottak által elkövetett és nem halállal büntetendő cselekményekre büntetés nem szabatnék: ez okokból a kir. itélö tábla az első bíróság ítéletét e részben megváltoztatta és mindkét vádlottra a halálbüntetést a btk. 96. §-a értelmében, mint összbüntetést állapította meg. A gyilkosságra és rablásra, valamint a lopásra a btk. egyrészt a hivatalvesztést, másrészt ezt és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is rendeli mint mellékbüntetéseket alkalmazni. Miután azonban a jelen esetben a tettesekre halálbüntetés szabatott, a kir. itélö tábla ezen mellékbüntetéseket a btk. 57. §. 3. pontjának megfelelöleg, nem szabta ki. A halálbüntetés mellőzését indokoló enyhítő körülményt a kir. itélö tábla sem látott fenforogni és vádlottak beismerését azért