Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

21 tökében és ennek 1882. ápril 4-töl járó 6 százalék kamatában megállapittatik, egyszersmind azonban kimondatik, hogy felperesnek fenti követelése alperesnek a kifogásokhoz csatolt, a bethlenfalvi mümalom által kibocsátott, Bethlenfalván, 1881. november 2-án kell 300 frtról szóló és 1882. márczius 25-én lejárt, továbbá ugvanott 1881. november 2-án kelt 300 írtról szóló és 1882. márczius'30-án lejárt, továbbá Bécsben 1881. november 4-én kelt, 1000 frtról szóló és 1882. ápril l-jén lejárt, végre Bécsben 1881. november 4-én kelt 1000 frtról szóló és 1882. ápril l-jén lejárt négy rendbeli váltón alapuló 2600 frt viszonkövetelése, illetőleg abból a megfelelő Összeg által beszámítás utján törlesztve van. Ennélfogva az '1882. ápril 8-án 1843. sz. a. hozott sommás végzés teljesen hatályon kivul helyeztetik és alperes a fizetés alól felmentetik. A perköltség kölcsönösen megszüntetik. Indokok: Tekintettel a kir. itélö tábla által felhozott vonatkozó indokokra, a kir. curia helyesnek találta azt, hogy felperesnek három rendbeli keresettel 3352 frt 36 kr. erejéig érvényesített váltókövetelése e perben 1252 frt 36 kr. tökében és ennek 1882. ápril 4-töl járó 6 százalék kamatában megállapittatott. De nem járulhatott a kir. curia a kir. itélö tábla azon határozatához, melynél fogva az alperes részéről kifogásképen igénybe vett beszámításnak hely nem adatott. Ugyanis felperes részéről beismerve van, hogy a beszámítás alapjául szolgáló váltók alperesre forgatmány által még 1881. évi november elején, tehát a csödnyitás előtt ruháztattak s felperes részéről a beszámítás megengedhetösége ellen ez irányban csak az hozatik fel, hogy a váltókat tovább forgató alperes azokat csak a csödnyitás után váltván vissza, a beszámítás a csődtörvény (1881 : XVII. t.-cz.) 39. §. 2. pontja rendelkezésénél fogva helyt nem foghat. Tekintve azonban, hogy alperesnek a felperes, mint az itt szóban forgó saját rendeletre szóló váltóknak kibocsátója s forgatója elleni esetleges visszkereseti követelése már a csödnyitás előtt nyert forgatmány folytán keletkezett, — tekintve, hogy az által, hogy alperes a váltókat tovább forgatta, eme követelése el nem enyészett, hanem csak annak érvényesítése vált függővé a váltók visszaváltásától; tekintve, hogy alperes azáltal, hogy visszkereseti kötelezettségénél fogva az elfogadó által a lejáratkor be nem váltott váltókat visszaváltotta, sem új, sem harmadik személynek követelését nem szerezte meg ; s végre tekintve, hogy mindezek szerint alperes nem a visszaváltás alapján szerzett, hanem a csöd előtt nyert forgatmányon alapuló követelését érvényesiti s i^y a csődtörvény 39. §. 2. pontjának esete fenn nem forog, a beszámításnak a csődtörvény 38. §-a és a váltótörvény 94. §-ához képest helyt adni és kimondani kellett, hogy a felperesi követelés az alperesi viszonkövetelés által törlesztve van. A perköltség iránti intézkedés a pts. 251. §-ához képest abban leli indokolását, hogy jelen per elbírálása nagyrészben a törvény vitás értelmének magyarázatán nyugszik.