Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

3G valótlan tételek bejegyzésével, minthogy mindkettő ugyanazt, t. i. a könyvelés valótlan tartalmának valókénti feltüntetését, következőleg a valóságos pénztári állapot felfedezésének meggátlását eredményezi ; mert O. István, kihallgatásának 27., 28. feleleteiből következtethetöleg naplóját a tényleg bejegyzett fizetések átvételének időpontjára nézve is szándékosan hamisan vezette ; mert továbbá a városi hatóság tévedésben tartása czéljából a pénzeslevelek borítékait és az azokban érkezett okiratokat is olyképen tette félre, hogy azok ugy saját ellenőrére, mint a pénztárt vizsgáló bizottságra nézve tettleg használhatlanok valának, — tartotta legyen azokat akár íróasztala fiókjában, akár más helyen, s akár ideiglenes, akár pedig végleges elvonás czéljából; s mert O. sikkasztásainak még biztosabb elpalástolása végett hamis tiszti jelentést is tett, melyben a Fehérmegye részéről küldött, de naplóba szintén be nem vezetett pénzek átvételét oly időben kereken tagadta, mikor azokat már elhasználta volt. A másodrendű vádlott által a fejlapokkal űzött hamisításokban helyesen mondotta ki a kir, tábla O. Istvánt bűnrészesnek még azért is, mivel O. a vizsgáló bíró előtt adott feleleteinek 12. pontjában határozottan beismerte, miszerint a szédelgési eszme tőle származott, s hogy annak kivitelét ö tanácsolta bűntársának, ugy a János-, mint a Rókus-kórházakbani hivataloskodásuk közben. Ellenben az, hogy 0. a fejlapokkal való bűnös sáfárkodás megszüntetése végett az új B. T. K. hatályba lépte után intézkedett volna, semmikép sem lett bizonyítva. O. István összbüntetésének mérvét indokolja az elsikkasztott összeg nagysága, két bűntettnek halmazata ; annak tekintetbe vétele, hogy a hivatali sikkasztások korábban is súlyos büntetéssel sújtattak, valamint a vádbeli bűntetteknek évek hosszú során át folytatott vakmerő űzelme, — mely terhelő körülményekkel szemben a felebbezésben felhozott különben is legnagyobb részt teljesen elfogadhatlan enyhítő körülmények végkép elenyésznek. Az elj. kir. törvényszék első ítéletét megelőző vizsgálati fogság, mely a fenforgott körülményekhez képest hosszú tartamúnak nem is tekintethetik, a B. T. K. 94. §-a értelmében O. Istvánnak büntetésébe részben sem volt beszámítható, minthogy arra az ö hibája, t. i. más világrészbe lett megszökése s onnan való kiadatása ellen intézett gáncsoskodása szolgáltatott okot. W. Károlynak a kir. táblai ítélet indokaiban kellően kimutatott büntette a B. T. K. 394. §-ában megállapított büntetést vonná ugyan maga után, de minthogy a kir. ügyész az első bírósági ítéletben megnyugodott, s ennélfogva az irányában jogerőre emelkedett: ezen oknál fogva a W. Károlyra kimért büntetés súlyosbításának helye nem lehetett.