Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

19 javára irta és ez által a szívességből elfogadott váltót összegét árúban elfogadó alperesnek kiszolgáltatta, visszaadandó lett volna: mit alperes nem tevén, az utalványozott összeggel a bethlenfalvi mümalomnak adósává vált. Tekintve, hogy azon ügylet, melyből felperesnek a 2100 frt értékű utalvány visszaadása, vagy az utalványban foglalt összeg megfizetése iránti igénye nem tárgya a bizományi ügyletnek, miután a szívességi váltók forgalomba hozatala felek között más, a bizományi üzleten nem alapuló és azzal nem kapcsolatos szerződést képez, a kereset alapjául szolgáló váltó pedig biztosítékul kizárólag csak a bizományi üzletből eredt követelésre adatott: felperesnek ezen, valamint a •/. a. szerződés 3. pontjában érintett többi váltó alapján más, mint a bizomán)i ügyletből felmerült követelés iránt keresetet érvényesíteni nem lehet. Felperesnek a bizományi ügyletből eredő követelését és pedig a felek közt folyamatban levő mindhárom perre kihatólag 1252 frt 36 krban megállapítani és annak megfizetésére alperest kötelezni kellett, mert felperes ezen összeget a B. a. könyvkivonat igazolása szerint a kérdéses bizományi ügyletből származtatja és mert ez ellen alperes csupán azon kifogással élt, hogy felperesnek a bizományi ügyletből kifolyó követelése 1093 frt 36 krnál többet nem tesz. mire nézve bizonyítékul saját kereskedői könyvének kivonatára hivatkozott: mivel azonban alperes keresk. könyve felperes keresk. könyvénél erösebb bizonyítékot nem képez, alperes védekezése, kit a biztosítékul adott váltóval szemben terhelt a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy felperesnek azon ügyletből származott követelése, melyre a váltó biztosítékul adatott, kevesebb felperes által felszámított összegnél, bizonyittatlan maradt. A bizományi ügyletből megbízó javára felmerült 1252 frt 36 kr. követelésre alperes részéről a kifogásokhoz 2, 3, 4 és 5. a. mellékelt váltókon alapuló követelése tekintetében gyakorolni kivánt megtartási jog érvényesítésének helyt adni nem lehetett, mert a vált. törv. 109. §-a szerint ezen jog kereset utján érvényesítendő. A megtartási jog gyakorlatának felperesi követelés ellen ezen perben érvényesítése viszonkereset természetével bír, ilyennek pedig váltóperben a váltó elj. 12. §-a szerint helye nincs. A megtartási jog gyakorolhatása kérdésének ezen per állása szempontjából elbírálására mi befolyással sincs az, hogy alperes jelen váltókereset folyamatba tétele után ebbeli jogát külön kere settel is érvényesiti, mert a megtartási jog érvényesítése iránti kereset ezen váltópertöl teljesen független. Nem jöhetnek ennélfogva ezen perben eldöntés alá azon kérdések : vájjon a bethlenfalvi mümalomnak a kérdéses bizományi ügvletböl származott követelésére alperes érintett váltókövetelése 2*