Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

30 mely cselekményéből kitűnik, hogy szándéka az volt, hogy gyermekét az emésztő gödörbe szülje; s hogy a csecsemő csakugyan segély nélkül jött világra, mutatja a köldökzsinór erőszakos elszakadása; 2. B. Györgyné és leánya igazolják, hogy vádlottat az űrszéken ülve találták, tehát a szülésnek azon kellett végbe is menni; 3. vádlott azon védekezése, hogy ö, a mint magához tért, gyermeke után tudakozódott s bepólázását kérte, megczáfoltatik B. Györgyné, ennek leánya és B. Sándor eskü alatti azon vallomásával, hogy nekik vádlott a szülésről mitsem szólt s azt mondta, hogy vizibetegségben szenved; 4. vádlott a szülés utáni napon kocsit hozatott, s mitsem gondolva gyermekével, sietve hazautazott; 5. vádlott anyjához haza menvén, ez a szülésről csak akkor értesült, midőn azt az ottani szülésznő vádlotton megállapította. Mindezen körülmények arra vallanak, hogy vádiott czélja az volt, hogy gyermekét titokban az ürszékbe szülvén, ez által annak halálát idézze elő. A büntetés kiszabásánál azonban figyelembe vétetett vádlott ifjú kora, a szégyenérzet, a gyermek eltartására nézve fenforgó aggályai, s különösen, hogy csakis az utolsó pillanatban s felindult kedélyállapotban fogamzott meg nála a bűntett terve, mi kitetszik abból, hogy előzőleg a szülésznő segélyét kívánta igénybe venni, de éz által durván elutasittatván, elkeseredésében határozta el magát a bűntettre. I. Istvánné ellen a kihágási törvény 93. §-ába ütközni látszó cselekmény forogván fenn, miután ö a jelen perben mint vádlott kihallgatva nem lett, az iratoknak annak idején az illetékes kir. járásbírósághoz áttétele volt elrendelendő. A budapesti kir. itélö tábla az e. bíróság ítéletét részben megváltoztatta, vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette; egyebekben az e. b. ítéletét helybenhagyta. Indokok : K. Rachel ellen a miatt emeltetett vád, hogy ö házasságon kivül született gyermekét 1881. deczember 19-én szándékosan fosztotta meg életétől oly módon, hogy azt a peczegödörbe dobta, hol az harmadnap megtaláltatott. Vádlott azonban a vádbeli cselekmény elkövetését határozottan tagadta, állítván, hogy ö, midőn szükségét végzendő az árnyékszékre ment s ott váratlanul egy szögletben gyermeket szült, közvetlenül a szülés után elájult és igy arról, hogy vele s gyermekével később mi történt, mitsem tud. Tekintve pedig, hogy a vádlott eme állítását B. Györgyné és leánya Zsuzsanna tanuk is támogatják, kik vádlottat a mondott helyen ájulva találták, és kiknek a lakásán az későbben ismét elájult; és tekintve, hogy vádlottnak a szülést megelőző eljárásából sem következtethető az ölésre irányzott szándék; a mennyiben a kérdéses nap reggelén, midőn roszul érezte magát, habár ö a szülés bekövetkezésére nem is számított; mert magát csak a hetedik hónapban gondolta terhes*