Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

23 vények és az ezekből kifejlődött gyakorlat alapján folyton hatályban tartatott és mai napig is hatályban van; ^ tekintve, hogy a bíróságnak ezen hatósági körével a kihágási b. t. k, 46. §-a sem áll ellentétben; mert ezen szakasz a hatósági közeg vagy a hatóság elleni sértő kifejezés használatát kihágásnak nyilvánítván és e kihágás büntetését megállapítván, jogot ad ugyan a hatóságnak, hogy az ellene, vagy a hivatalos eljárásban lévő közege ellen használt sértő kifejezéseket mint kihágásokat vegye, illetőleg vétesse bűnvádi eljárás és büntetés alá; de nem foglalván és nem is foglalhatván át az egyébként a fegyelmi vagy rendhatóság körébe tartozó valamennyi esetet, egyáltalán nem szünteti meg a sértő cselekmények miatt a fegyelmi, illetőleg rendbüntetésnek a kihágási külön eljárás mellőzésével való alkalmazhatását; sőt a bíróságnak, valamint mindazon hatóságoknak, melyek az emiitett fegyelmi, illetőleg rendbüntetés megállapítására jogosítva voltak, ezen joga az 1880: XXXVII. t.-cz. 4. §-a 2. pontja által nyíltan fönn is tartatott; tekintve, hogy a kihágási b. t. k. 46. §-ának azon értelem, hogy általa a bíróságnak az eljárás alatti fegyelmi és rendfentartási büntető hatósága megszüntetett volna, már azon okból sem tulajdonitható: mert ellenkező esetben az ország azon területén, a hol az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás nincs hatályban, a bűnvádi eljárásban, különösen a végtárgyalás alatt más mint sértő kifejezések által elkövetett rendetlenségek, durvaságok, esetleg ocsmányságok — a mennyiben külön büntetendő cselekményt nem képeznek — egyáltalán nem lehetnének büntethetők; tekintve, hogy a kihágási b. t.-könyv idézett szakaszának az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 4. §-a 2. pontjával való összehasonlításából és a törvények e két rendelkezésének egymáshoz való viszonyításából épen ellenkezőleg az következik: hogy a kihágási b. t. k. 46. §-a érintetlenül hagyván a bíróságok (hatóságok) fegyelmi és rendhatóságát, ez által fönnhagyta a bíróságnak azon jogát, hogy csekélyebb helytelenségek, durvaságok vagy a szenvedélyességek eseteiben, a külön kihágási eljárás mellőzésével azonnal, vagy az illető ügy elintézésével együtt állapítson meg a bíróság iránti tiszteletet, a törvénykezési méltóságot megsértő személy ellen, rendetlenségi, illetőleg fegyelmi megdorgálást, vagy pénzbüntetést; míg ellenben a kihágási b. t. k. 46. §-a által jogot adott a bíróságnak arra, hogy az esetben, ha a sértést erösebbnek, illetőleg komolyabbnak, esetleg a felelős személyt rögtön meg nem határozhatónak találja, a mennyiben súlyosabb büntetendő cselekmény nem forog fönn, annak mint kihágásnak, bűnvádi uton való megbüntetése iránt intézkedjék ; tekintve végre, hogy a törvényszékek elé tartozó bűnvádi ügyekre vonatkozólag az eljárás, törvény vagy kötelező