Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

ben volt s ezt tudva, szánde'kosan elhallgatta s az örökségi bizonylatot N. Be'la községi jegyző a jelzett örökös elhallgatásával állítván ki: a beszavatolás a bíróság félrevezetése mellett csalás utján vitetett keresztül. A feljelentésben felemlittetett egyszersmind azon körülmény is, hogy panaszosnő örökségi jogát azért véli megtámadottnak, mivel a kérdéses ingatlanság az elhalt örökhagyónak testvérei illette volna törvényes öröklés czímén, ez pedig öröklési jogait reá ruházta. Minthogy a beszavatolás alapját képező bizonylat szemben a vizsgálat során szerzett adatokkal a vádra vonatkozólag mi bizonyítékot sem nyújt ; minthogy továbbá a hagyatéki átadás és birtokba helyezés kérdésében panaszosnő keresetet indított panaszlott nő ellen, a mely keresel és illetőleg polgári per utján levén az illető jogi kérdések eldöntendők s mivel a polgári bíróságnak hagyaték beszavatolás iránti intézkedését tárgyazó határozata ellen ugyanoly uton jogorvoslattal lehet élni, s mert a B. T. K. 1. §-a szerint büntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít: a jelen panasz tárgyát képező csalás kérdésében, tekintettel a bünperben szerzett adatokra, a polgári bíróság intézkedésére és a hagyatéki átadás természetére, a további bűnügyi eljárást beszüntetni kellett. A k i r. i t. tábla az e. bíróság végzését helybenhagyta. Indokok : Cs. Julianna vádlott tagadja, hogy férje ingatlanainak miként leendő nevére íratása tárgyában M. J. ügyvédnek tüzetes utasítást adott volna, mely tagadása a magánvádló részéről hivatkozott tanuk vallomása által meg nem czáfoltatik, ellenkezőleg M. J. ügyvéd tanú vallomásában megerösitésre talál. Ugyszinte N. Béla vádlott tagadása ellenében nem bizonyittatott be, hogy Cs. Julianna vádlott nőt magánvádló, illetőleg jogelőde igényeinek kijátszására felbujtotta volna. E szerint a panasz egyátalában be nem bizonyittatott, sőt annak alapállitásai, hogy a beszavatolás hamis bizonyítvány segítségével a bíróság félrevezetése mellett eszközöltetett volna ki, a hagyatéki iratok által egyenesen megezáfoltatnak. Azokból ugyanis kiderül, hogy a Cs. Julianna nevében beadott folyamodáshoz nemcsak valótlan bizonyítvány csatolva nem volt, de sőt annak szövegében az oldalagos örökösök hiánya nem is állíttatik. Kétségtelen tehát, hogy a magánvádló által panaszolt átruházás nem a bíróság félrevezetésével eszközöltetett ki; mi egyébként, minthogy a bíróságok a felek képviseletére nem hivatvák, de különösen polg. ügyekben a felek érdekeit hivatalból meg sem védhetik, a B. T. K. 379. §-ában a csalásra nézve felállított ama kelléket, hogy a tévedésbe ejtettnek vagy tartottnak épen a káros félnek kell lenni, nem is pótolná. A panasz előadásai e szerint nem igazoltatván, de csalást