Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)

12 Mert habár alperes, mint kir. közjegyző az 1874: XXXV. törve'nyczikk 59. §-a szerint a jelen esetben a szerződő feleket az okirat felve'tele előtt arra, hogy az özv. C . . . Annával, mint kiskorú gyermeke gyámjával ezen gyermek vagyona felett kötni szánde'kolt szerződés érvényesse'géhez gyámhatósági jóváhagyás szükséges, és hogy ha felperesek ezen jóváhagyás kieszközlése előtt az özvegy kezeihez a 800 frtot lefizetik, abból reájuk kár is háramolhat, figyelmeztetni, és ha ezek mindamellett is szándékuk mellett megmaradtak volna, ezt a közokmányban megemlíteni köteles volt, mit azonban tenni elmulasztott és ezért a felelősség terheli, tekintve mindazonáltal, hogy felperesek ki nem mutatták azt, hogy a nevezett özvegy elleni követelésükre nézve, ennek azon haszonélvezeti jognál fogva élvezett jövedelméből, a mely a szerződés 7. pontjában biztosításukra leköttetett, kielégítést nem nyerhetnek, ezen oknál fogva alperes el nem marasztalható. A kir. curia a másodbiróság Ítéletét az érdemre nézve következő új indokolással hagyta helyben: mert jóllehet az 1874 : XXXV. törvényczikk *59. és 69. §§-ai megszabják azon eljárást, melyet a közjegyző az okirat felvétele előtt követni tartozik, a jelen esetben azonban tekintettel arra, hogy felperesek végiratukban maguk adják elő, hogy „ismerték C . . . . Anna viszonyait, tudták, hogy elhalt férjének egy háza van, tudták hogy ez egy özvegyet és egy kiskorú gyermeket hagyott hátra, hogy az özvegy másodszor is férjhez ment, tudták azt is, hogy az anya fia vagyona tekintetében szerződést kötni jogosítva van, hacsak jogtudó által kipuhatolható jogi akadály fenn nem forog", — midőn felperesek midezen ténykörülményeket ismerték, a fentidézett törvényszakaszban meghagyott figyelmeztetésnek szüksége fenn nem forgott: mert azt, hogy az esetleges jogi akadályt, midőn felperesek szerződő társuknak, az özvegynek viszonyait ismerték, alperes mégis tovább puhatolni és annak fenn vagy fenn nem létét alperes kikutatni tartozott volna, a törvény a közjegyzőnek, mint a hogyan azt felperesek vitatják, kötelességévé nem teszi. 8. A megítélt eskü letétele iránti jelentkezésre rendelt 15 napi határidő még az esetben is, ha a másodbirósági Ítélet ellen az 1881 :LIX. törvényczikk 47. §-a szerint felebbezésnek nincs helye, de felebbezés mégis beadatott, nem a másodbirósági Ítélet kézbesítésétől, hanem a felebbezés visszautasítása iránt hozott harmadbirósági végzés kézbesítésétől számítandó. 1883. ápril 20. 2168. p. sz. Sz. István felperesnek M. Máté alperes ellen 215 frt 25 kr. és jár- iránti perében a budapesti I —III. k e r. járás-