Curiai döntvények és elvi jelentőségű határozatok polgári és bünügyekben, szakszerű tárgymutatókkal. Első folyam (Budapest, 1886)
101 alkalmazást nyert akkor is, mikor a követelés betáblázással volt biztosítva; mert a hitel-telekkönyvek behozatala előtt fennállott tulajdoni és birtokviszonyok átalában bizonytalanok lévén, még az sem volt bizonyos, hogy a betáblázással terhelt javak az adós elvitázhatlan tulajdonát képezik-e ? a betáblázási könyvek, a városi ingatlanok kivételével, általában a birtokállapotot sem tüntették ki s az adómentes nemesi birtokra nézve adózási földkönyvek sem léteztek, végre maga a betáblázás csak elsőbbséget adott, nem pedig dologbani zálogjogot. Ezen állapot azonban, miután az 1847/8. évi XV. t.-czikk az ősiségét eltörülte, miután a hitel-telekkönyvek behozattak és a nemesi birtokok is adó alá vettetvén, azok jövedelmezősége és értéke a földadó alapján kiszámítható, — teljesen megváltozott. Jelenleg ugyanis, ha a magánkövetelés jelzálogilag biztosítva van, az engedményes a követelés behajthatóságáról tudomást szerezhet magának; mert egyrészt a hitel-telekkönyvek s azok kiegészítő részét képező okiratgyüjtemény, másrészt az adózási földkönyvek mindazon tényezőkről, melyekből a követelés behajthatóságát megbírálni lehet, u. m. a jelzálog jövedelmezőségéről, esetleg annak vételáráról s ekép értékéről, valamint az átengedett követelés rangsorozatáról is felvilágosítást nyújtanak. Jóllehet tehát törvényeink szerint a magán-követelések behajthatóságáért az engedményező fél, az ellenkező kikötése nélkül, szavatossággal tartozik; tekintve mindazáltal, hogy a törvényhozás a telekkönyvek behozatalával mindenkinek módot nyújtott a jelzálogilag biztosított követelések behajthatóságáról tudomást szerezni és hogy az engedményesnek áll érdekében a behajthatóságról meggyőződni, mit ha elmulaszt, ez csak az ő veszélyére történhetik; végre, hogy a behajthatóság iránt netalán fennforgó kétség esetében az engedményes jogait a szavatosság világos kikötésével biztosíthatja: mindezeknél fogva kimondani kellett, hogy a bekeblezett követelésnek visszteher melletti átruházása esetében az engedményező az átengedett követelés behajthatóságáért szavatossággal rendszerint nem tartozik. Magától értetik, hogy ezen határozat által az 1881 : LX. t.-cz. 123. §-ának a végrehajtásilag átruházott követelés behajthatóságára vonatkozó intézkedése, valamint az örökösödési osztályokból származó szavatosság nem érintetik, továbbá, hogy a szabály alól kivételnek van helye azon esetekben is, midőn az engedményező az ügylet megkötésekor roszhiszeműleg járt el. Kelt Budapesten, a m. kir. Curia polg. szakosztályainak 1884. évi június hó 23-án tartott teljes ülésében. Hitelesíttetett az ugyanazon évi június hó 27-én tartott teljes ülésben.
