Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

632 Ügyvédi rdts. 59. §. a kereskedő kereskedelmi ügylete kötéséhez szükséges adásvételi szerződés elkészítésével ügyvédet biz meg. Minthogy a kereset a K. T. 260., 261. §-aiban felsorolt kereskedelmi ügyletből származik és alperes kereskedő, nyilvánvaló, hogy a per elbirálása a ker. elj. rendt. 5. §. értelmében a ker. eljárásra és pedig az összegre való tekintettel, az eljárt kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. Ehhez képest az elsőbiróság végzését megváltoztatni, a kir. törvényszék illetékességét megállapítani kellett. A m. kir. Curia: A kir. Guria a felfolyamodást visszautasítja; mert az 1874: XXXIV. t.-cz. 58. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy az ügyvéd nem peres ügyekben felmerült jutalomdiját és költségeit személyes biróság előtt érvényesítheti, nem tekinthető valamely kizárólagos hatáskörrel felruházott ügybiróság kijelölésének és mert ezek szerint a kir. ítélőtáblának a fentjelzett törvény §-ra alapított alperesi illetékességi kifogás tárgyában kelt határozata nem tartozik azok közé a másodbirósági végzések közé„ame lyek ellen az 1881: LIX. t.-cz. 59. §-ának 4. pontja szerint további felfolyamodásnak helye van s végül mert a törvény által kizárt jogorvoslati beadványért az ügyvéd díjazást nem igénvelhet, (1909 márczius 4-én 57/V. 1909. szám.) Az 1874: XXXIV. t.-cz. 59. §-a értelmében vezetett ügyvédi könyvekből vett könyvkivonat alapján az abban kitüntetett követelésre nézve az előjegyzés a telekkönyvi rendtartás 88. §-ának c) pontja analógiája folytán megtagadandó: mert jóllehet az ügyvédnek az 1874. évi XXXIV. törvényezikkben megszabott feltételeknek megfelelően vezetett könyvei az 59. §. szerint a ténykörülmények tekintetében félbizonyiték erejével birnak, minthogy mégis a telekkönyvi rendtartás 88. §-ának c) pontja csupán a kereskedőknek a kereskedelmi törvény értelmében vezetett könyvei alapján és akkor is csak lejárt követelésekre engedi meg a zálogjog előjegyzését s minthogy az ügyvédi könyvek, illetve az abból vett kivonatok a kereskedői könyvekkel vagy ezek kivonataival egyenlő hatályúnak már azért sem tekinthetők, mert az ügyvédi könyvek bevezetéseiből az, hogy a követelés már lejárt, meg nem állapitható, másrészt pedig e könyvek az idézett törvényezikk értelmében csupán a „ténykörülmények"-re birván bizonyító erővel, a, követelés mennyiségére, amely rendszerint birói megállapításnak tárgya, bizonyítékul egyáltalán nem szolgálnak: mindezek alapján az ügyvédi könyvekből vett kivonatokat nem lehet olyan bizonyítéknak te-