Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

624 Ügyvédi rdts. 57. §. nek alapján ellene végrehajtást kértek és foganatosítottak; miután panaszlottak ez által az ügyvédi rendtartás 57. §-ába ütköző fegyelmi vétséget követtek el, ugyanazért kéri őket fegyelmileg megbüntetni és az engedményezési okmányban foglalt ügyletet semmisnek nyilvánítani. Dr. F. igazoló nyilatkozatában azzal védekezik, hogy jogosítva volt a követelést magára átruházni, mert a Curia Ítéletét 1901 május 21-én hozta, a követelés pedig 1901 június 13-án ruháztatott át és pedig felében ügyvédi jutalom és költség fejében, másik felében pedig ellenérték átvétele fejében, ergo nem egy per tárgyát, hanem egy már megítélt követelést váltottak magukhoz, mire az ügyvédi rendtartás 57. §-a alkalmazást nem nyerhet. Dr. B. igazoló nyilatkozatában ugyanazokat mondja, mint dr. F., kiegészítve csak azzal, hogy a perben nem is képviselte panaszost. Tekintve, hogy a per tárgyának, az ítélet jogerőre emelkedése után, a perbeli ügyvédre engedményezése nem esik az 57. §. tilalma alá stb. Curia: Indokainál fogva helybenhagyja. (1903 április 4-én 59. sz. a.) A már megítélt követelésnek a nyertes fél ügyvédje által való magához váltása is az 57. §. rendelkezése alá esik. (Curia 1884 november 29-én 464. sz. a.) Az A) alatt csatolt dijlevélben a felperes részére ügyvédi dijai és kiadásai, valamint megjutalmazása fejében, a per tárgya Vá-ad részének megfelelő összeg számszerűleg meghatározva köteleztetett, ai. tehát az 1874: XXXIV. t.-cz. 57. §-a alá eső tilos ügyletnek nem vehető. (Curia 1897 október 5-én 1836. sz. a.) Az 57. §-ba ütköző cselekmény miatt a 79. §. szerint ugy a kamaraügyész, mint a kir. ügyész is jogosultsággal birván a fegyelmi eljárás megindítására, nem fogadható el vádlott vétkességének megbirálásánál befolyással általában nem bíró azon védekezése, hogy képviseltjei panaszt nem emeltek, azok ellenfelével pedig kiegyezett. (Curia 1884 szeptember 29-én 296. sz. a.) Oly megállapodás, midőn a fél maga részére a pertárgynak csak egy részéhez való igényt tart fenn, egyébként pedig a perbeli minden követelést, még pedig számszerű meghatározás nélkül az ügyvédnek engedi át, annak fejében, hogy ez a perköltségeket a magáéból fedezi, a pertárgy átengedésének, az ügyvéd részéről a pertárgy magához váltásának tekintendő, ennélfogva érvénytelen ügyletet foglal magában,