Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

622 Ügyvédi rdts. 57. §. Felmentés esetén kikötött ügyvédi jutalomdíj mérséklésének van helye akkor, ha a bűnvádi eljárás főtárgyalás és ítélethozatal nélkül megszüntettetett. (Curia 1907 november 28-án 10.622/906. sz. a.) Ha a válópör, melynek lefolytatása végett a dijlevél adatott, a felek kibékülése folytán megszűnt, az ügyvéd nem veszti el dijaira vonatkozó igényét. állapított előfeltételek hiányában nem követelheti. (1907 február 28. G. 19.) Budapesti T.: Az A) alatti dijlevél 1904 július 30-án, tehát a békéltetési eljárás után, a házasság felbontása iránt 1904 július 19-én benyújtott kereset beadását követő időben állíttatott ki s abban felp. arra kapott megbízást, hogy a megindított válópört végig lefolytassa és alp. arra kötelezte magát, hogy a felmerülő kiadáson felül a felp.-nek az ügy jogerős befejezte után 400 koronát fizet haladéktalanul. A dijlevél szövegéből nyilvánvaló, hogy az ügy jogerős befejezése a dij esedékességére vonatkozik, a díj azonban a válópör végig való lefolytatásáért köteleztetett. A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a kereset beadása után alp. a férjével kibékült és ennek következtében a pör beszüntettetett. Ha a házasság felbontása iránt beadott kereset beadását követő időben érdemleges döntés előtt a pör beszüntettetik, azért, mert a házastársak kibékülése következtében a válópör tárgytalanná vált, a házasság felbontását tárgyazó ügy kétségtelenül előre nem látott s ekként előre számításba nem vett véletlen esemény folytán szűnt meg az ítélet előtt, a felebbezési bíróság tehát, habár alapos az a panasz, hogy indokaiban a dijlevél tartalmát s a vonatkozó körülményeket sem mérlegelte, az 1874: XXXIV. t.-cz. 55. §. a) pontjának alkalmazásával jogszabályt meg nem sértett. (1905 deczember 5., I. G. 323. sz.) 57. §. Az ügyvédre bizott ügy tárgyából valamely hányadrésznek ügyvédi jutalonidijul lekötése nem képezi a per tárgyának magához váltását s nem esik az 57. §. alá. (Curia 1900 február 14-én I. G. 615/1899. szám alatt.) A per tárgyának magához váltása forog fenn abban az esetben is, ha a fél a peres követelés túlnyomó részét engedte át jutalomdíj fejében az ügyvédnek. (Curia 1902 február 18-án 598. sz. a.) B. O. az alperessel szemben azt a nyilatkozatot tette, hogy ő lS. F. elleni 840 frt váltó ügyében összes követelésének felét munkadija és