Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

Ügyvédi rdts. 54. §. peres által az alperes, illetve jogelődje megbízása folytán, az ezek részére kötött ügyletekre vonatkozó szerződések szerkesztése s ezen ügyletek lebonyolítására vonatkozó utánjárásból merültek fel, tehát oly tevékenységen alapulnak, a melyek, habár nem peres eljárásban merültek is fel, de felperesnek ügyvédi szakképzettségének érvényesítését is szükségessé tévén, nem tekinthetők az ügyvédi foglalkozástól eltérő megbizásoii alapulóknak s következéskép annak megbirálásánál, hogy azon ténykedésekért illeti-e s mily mérvben dijazás, az 1874: XXXIV. t.-cz. 54. és következő szakaszok alkalmazása mellőzhető s e helyett azon általános jogszabály, hogy a megbízásból eredő ténykedésekért munkadíj a megbízottnak csak a dijazás kikötése esetében jár, alkalmazható nem volt. A felebbezési bíróság tehát helytelenül tekintette a kereset fentebb megjelölt tételei alatt részletezett s az ítéletében foglalt tényál'ás szerint a felperes által teljesített munkálatokat az ügyvédi jogkörhöz nem tartozóknak s helytelenül alkalmazta az anyagi jogszabályokat, a midőn ezen munkálatokért követelt dijazás jogosságát a dijazás előleges kikötéséhez kötötte, stb. (Curia 1903 április 23-án I. G. 431. sz. a.) Az ügyvédi rendtartás 71. §-ának az a rendelkezése, a mely szerint az ügyvédi eljárásból folyó kártérítési kötelezettség érvényesítése a polgári perbíróság elé tartozik, nem zárja ki azt, hogy ügyvédi dij megtérítése iránti váltóperben ez a kártérítési kötelezettség figyelembe vétessék annyiban, a mennyiben az ügyvéd mulasztásából vagy hibájából sikerre nem vezetett pernek ügyvédi munkadíj- és költségkövetelése ebből az okból meg nem itélhetőnek mondandó ki. (Curia 1S99 deczember 8-án 528/1899. sz. a.) Az 1874: XXXIV- t.-cz. 54. §-a értelmében az ügyvédnek az általa megbízója érdekében teljesített munkálatokért dij jár, a most idézett s7akasz értelmében a dij és az idővesztés kárpótlása szabad egyezkedés utján is határozható meg ugyan, de az e részbeni előleges egyezkedés érvényességéhez okirat szükséges; é» ezen rendelkezés helyes értelme szerint a birói megállapítástól eltérő megállapodás érvényességéhez abban az esetben is megkívántatik, hogy a felek megállapodásukat irásba foglalják, ha az ügyvéd dijának és időveszteségének kárpótlásáról saját felével szemben előzetesen lemond. Minthogy a valódisága tekintetében nem kifogásolt G) alatti okiratban, mely szerint felperes alperes képviseletét elvállalta, az alp. által állított kikötésről szó sincs, alperes pedig más, idevágó okiratot be nem mutatott; őt a kérdéses ügyben felperes részére felmerült ügyvédi dijak és kiadások megfizetésére kötelezni kellett. (C. 1906. évi deczember 14. 1461/1905.)