Grecsák Károly: Új döntvénytár. A Magyar Kir. Curia, Kir. Itélőtáblák, nemkülönben más legfelsőbbfoku ítélőhatóság elvi jelentőségű határozatai. X kötet. (Budapest, 1911)

232 ját a végkielégítés alapjául szolgált javadalmazás és tiz évi szolgálat után megillette volna. Ugyanez az összeg szolgál alapul a temetési járulék megállapításánál. Az ily módozatok mellett megszabandó özvegyi nyugdíj, gyermeknevelési járulék folyósításának idejére nézve, az 1885. évi XI. t.-cz. 17. §-ának rendelkezései irányadók, az állandó ellátásra vonatkozó oly korlátozással, hogy ha a végkielégitett állami alkalmazott a tényleges szolgálat alól történt felmentéstől számított 2 éven belül hal meg, az özvegyi nyugdíj és gyermeknevelési járulék csak ennek a 2 évnek elteltével folyósítandó. (12. sz. döntvény. 1906 jun. 21.) 855. KI).: A közigazgatási biróság XII/K. számú döntvényében foglalt elvi megállapodásából kifolyólag a férjnek öt évnél rövidebb tartamú állami szolgálat után egy évi fizetéssel való végkielégítése sem lehet törvényes akadálya annak, hogy az özvegynek az állami nyugdíjtörvény 48. §-ban meghatározott végkielégítéshez való igénye megállapittassék. Amennyiben pedig az özvegynek a végkielégítéshez való joga elismertetett, a temetési járulékhoz való igénye is megállapítandó. A temetési járulék megszabásánál az az összeg veendő alapul, mely a férjet 10 évi szolgálat után nyugdíj-képen megillette volna. (3969/906. K. sz.) 656. Az állatorvosi közszolgálat államosításáról szóló 1900. évi XVII. t.-cz. 34. §-a kifejezetten csak a nyugdíj megállapítására vonatkozik s igy a temetési járulékok kiszabásánál az 1885. évi XI. t.-cz. 53. §-a az irányt adó. (353/1906. sz.) 657- Az 1885: XI. törvényezikk 34. §-a az özvegyi ellátást azon feltételhez is köti, hogy az özvegy férjével a nyugdíjigény beálltakor együtt élt légyen és ettől a törvény 35. §-ának 4. pontja csak az esetben enged kivételt, ha a nő bebizonyítja, hogy az együtt nem élés nem az ő hibájából történt. E rendelkezésekből kétségtelen, hogy özvegyi ellátásra csak az a no tarthat igényt, akinek házassága a férj halálakor érvényben volt, mig az a nö, kinek házassága, habár a férj hibájából is, félbontatott, özvegyi ellátást már azért sem igényelhet, mert amennyiben az elvált férj esetleg ujabb érvényes házasságot kötött volna, az özvegyi ellátási igény a törvényes feltételek fenforgása esetén kétségtelenül az utóbbi feleséget illetné meg. (4164/908. K. sz.) 658. Az 1885: XI. törvényezikk 52. §-ának utolsó bekezdésében a törvényhozónak az a czélzata nyilvánul, hogy ha a nő elveszti azt a vagyoni támaszt, amelyet ujabb férjhezmenetele által férjében nyert és amelyre való tekintetből korábbi özvegyi nyugdija beszüntettetett, ebben az esetben a nő létfentartása biztosittassék.