Közigazgatási elvi határozatok egyetemes gyűjteménye. új folyam III. kötet (Budapest, 1910)

— 35 esetbes nem hivatali kötelességekre vonatkozó rágalmazó tényállítás, hanem közönséges meggyalázó kifejezés használtatván, csak a becsületsértés tényálladéka forog fenn, a mely konkrét esetben nem felhatalmazási vétség s igy a közvetlenül sértettnek magáninditványát felettes hatóságának meghatalmazása vagy bűnvádi feljelentése nem pótolhatja. Becsületsértés esetén az eljárásnak törvényszerű magáninditvány hiánya okából való mellőzése szintén érdemleges elintézést képez. Ha hatósági közeg ellen, nem hivatali kötelességeire vonatkozólag, közönséges meggyalázó kifejezés használtatik, a közvetlenül sértettnek magáninditványát felettes hatóságának meghatalmazása vagy bűnvádi feljelentése nem pótolhatja. A m. kir. minisztertanács 1906. évi október 1-én hozott határozata: Ebben az ügyben az eljárás a közigazgatási hatóság elé utaltatik. A kir. járásbíróság, a midőn a btkv. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétsége tárgyában az eljárás megindítását abból az indokból tagadta meg, hogy sértett magáninditványt nem tett, a maga részéről az ügyet elintézte, mert az eljárásnak törvényszerű magáninditvány hiánya okából való mellőzése szintén érdemleges elintézést képez, egyébként pedig a kir. járásbíróság ebben az ügyben tárgyalást nem tartván, a B. P. 22. §-ára figyelemmel sem volt kötelezve arra, hogy a cselekményt akkor is elbírálja, ha azt a kih. btkv. 46. §-ában meghatározott, kisebb jogsértést képező, kihágásnak tartja minősitendőnek. Ezek alapján, tekintettel arra, hogy a btkv. 177. §-a szerint a közforgalomban levő vaspályák felügyelő- és kezelőszemélyzetéhez tartozó egyének hatósági közegeknek tekintendők, még pedig — mivel a btkv. 164. §-a szerint ((közigazgatási hatóság» alatt a bíróságok kivételével minden másnemű hatóság értendő — közigazgatási hatósági közegeknek: az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 19. §-a 2. pontjának rendelkezéséhez képest a hatáskör kérdésében a fenti értelemben kellett dönteni. Minthogy az üzletvezetősóg följelentésében hivatkozás történik a kir. .Curiának 22. számú döntvényére, a mely szerint a sértett közhivatalnok helyett annak felettes hatósága a bűnvádi eljárás megindítását eredményesen kérheti, erre vonatkozólag megjegyeztetik, hogy ebben az esetben nem hivatali kötelességekre vonatkozó rágalmazó tényállás, hanem közönséges meggyalázó kifejezés használtatván, csak becsületsértés tényálladéka forog fenn, a mely a konkrét esetben nem lévén felhatalmazási vétség, a közvetlenül sértettnek magáninditványát felettes hatóságának meghatalmazása vagy bűnvádi följelentése nem pótolhatja. Testi sértés okozásának az orvosi bizonyitvány nem egyetlen és kizárólagos bizonyítéka, az ügy elbirálása a kir. biróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1906. évi november hó 29-én hozott határozata: Ebben az ügyben az eljárás a kir. biróság hatáskörébe tartozik. Minthogy a tényállásból kitünőleg a kir. járásbíróságnak az a kijelentése, hogy ebben az ügyben a magáninditvány elő nem terjesztetett, elnézésen alapszik, mert a főszolgabíró előtti tárgyalásról felvett jegyzőkönyv szerint P. Bálint a törvényszerű magáninditványt kifejezetten előterjesztette; minthogy továbbá a testi sértés okozásának az orvosi bizonyitvány nem egyetlen és kizárólagos bizonyítéka, az ügy jelen állásában pedig nincs is kizárva, hogy a sértett az érdemi tárgyaláson orvosi bizonyitványt fog előterjeszteni: ennélfogva a panaszolt könnyű testi sértés vétségének elbírálására az 1897. évi XXXIV. t.-cz. 18. §-ának I. 4. pontja alapján a kir. biróság hatáskörét kellett megállapítani. 3*